A szemedet kutatom

Fel-alá sétálsz puha szőnyegen

papírt és ceruzát látsz kezemben,

de nem tudod, hogy mit akarok vele

úgy vagyok veled mint ahogy te velem.

Míg sétálva elbámulsz a fellegekre,

vagy, a tiszta szoba kékes árnyékon

szemed árnyalatát rajzolni akarom

tested s lábadon feszülő erős izmod.

Mert én nem álmaidra s vágyaidra

áhítozom, csupán a szemed vonására

amikor bennem kutatják a vágyat

szíved-lelked titokzatos kívánságára.

INDUL

Szél indul s leveri rólam pont azt,

mit látni enged s ott állok előtted,

kezemben ceruza s tőlem hozzádig

rövid a távolság az út mérhetetlen.

Tudsz e adni szelíd férfiszerelmet

édes megváltó csókot számomra

s megbocsátasz-e, hogyha kopogok

ajtódon ebben az ólmos esőben?