A jó barát

Van nekem egy titkos,

hűséges barátom

S nála kitartóbbat,

Nem kapnék belátom.

Csak visszatér hozzám 

S hűséggel megmarad, 

Akkor is mellettem

ha mindenki elhagy.

Ha szívem seb érte,

Sírni nála szoktam,

megkönnyül a lelkem,

Ha vállán zokogtam.

Nem jár fellegekben,

De a szíve tele,

S felém árad minden 

Lüktető melege.

S ha lelkemnek szárnyát 

Más senki sem látja

O látja s figyeli,

Csodálja, imádja.

Sívár élet-úton, 

Hosszú vándorlásban,

Hű vándormadárként,

Követ útitársam.

S hogyha majd az idő 

Kereke tova jár,

egymást támogatja,

Két vénhedt bús madár.