A gyönyör perce

A gyönyör perce

Közöttünk megáll egy percre a zaj,
óvatosan lép felénk, s oly zavart,
látja rajtunk, hogy elvadít a harag,
nem menekülünk, várjuk halálát.

Már didereg magányunk, vagyunk
egy gondolat egy átkarolt éjszakán,
semmi nem érdekel, csak csillagunk
tündököl vágyódva bezárt kalitkában.

Az a perc veled különös varázslat,
lelked mélyén egy gyönyöráramlat,
neked van hatalmad s utolsó szavad,
vasnál tartósabb bárdja a világnak.

Hogy súgjam meg, mi nem súgható,
a gyönyörben fürdő csók malasztja,
borgőzös éjjelek összekarolt táncán
belőlünk kivájja közös hangulatát.

Átkarolt szerelmünk álmodozó arca
kioldozza magából forró lángom,
hízelgek előtted régi lányos bájjal,
lábaid elé dobom virágom, virágom.