baange blogja

Már jó néhány hete nem írtam semmit pedig lenne mit.Az életem egyre nehezebb és bonyolultabb,bár erről én is tehetek...Azt mondják az emberek hogy minden csak akarat kérdése.Nos ebben én magam is egyet értek,csak nem olyan könnyű ezt megélni.Vannak emberek akik gondolkodás nélkül cselekszenek és vannak olyanok is akik alaposan átgondolják.Talán nekem az előbbit kellene tennem ...Sokkal könnyebb lenne minden.Azért kerültem ekkora szlamasztikába mert túlságosan alaposan átgondolok mindent,és megijedek.Lehet hogy nem vagyok érett még egy ilyen kaliberű döntés meghozatalára.Hiszen nem csak az én életemről van szó...Sok mindenben szenttül hiszek és az elveim is szilárdak,mindennek ellenére lelkileg instabil vagyok...Van egy jó psichologus ismerősöm aki szerint a lehangoltságon sokmindennel lehet segíteni:harsány színek,kedvenc zenék,séta a parkban vagy egy póker meccs a barátokkal.Igaza van de ez csak addig tart,nem tovább...Aztán megint előtörnek a gondolatok,a félelmek,az aggájok,a problémák....Olyan ez mint egy mókuskerék...Hogyan állíthatnám meg????Néha az élet olyan szürreális.Néha fájó,néha pedig a boldogságtól a felhők közé emelő,nagyon néha...

SZIASZTOK4egyenlőre nem vagyok net közelben de amint lehet írok nektek!!!!van mit

Üresenek érzem magam.....Van három szó ami a legfontosabb minden ember életében:
-SEGÍTSÉG
-SZERETET
-BOCSÁNAT
Sokan kérünk segítséget,ha szükség van rá.Minden ember a földön szeret valamit,valakit.De nem minden ember tud megbocsátani....Nehezen lépünk át hibáinkon,vagy szerettünk hibáin.
Az élet nagyon rövid,és oly törékeny...Sokan nem értékelik a szerelmet,a szülők szeretetét,a testvéri aggódást,vagy azt hogy segítünk másokon...
Soha nem felejthetjük el honnan jöttünk,és hová tartunk...

Ezek az én gondolataim ma reggel.Már egészen elfogyott az erőm,már minden mindegy...Nincs több terv,álom,vágy...Csak az idő van ami megállíthatatlanul fogy.Szeretnék kirohanni a világból egy olyan helyre,ahol semmi,senki nincs csak én és a gondolatok...

Sivár puszta most kiégett lelkem.
A boldogság útjára soha nem engedsz...
Hatalmas űr,mely nélküled betöltetlen
Ha megöl a bánat te is tarts velem...

Körül belül ez jellemzi a mostani kedvem...Minden olyan rosszul alakul...Amikor történik valami rossz,megkérdezem magamtól,jöhet-e még ezután rosszabb?!És jön...Annyira elegem van már mindenből.El kellene utazni egy kisidőre,hátrahagyva mindentés mindenkit,de nem tehetem...Nem olyan egyszerű.

Nem vagyok biztos benne,hogy ő a megfelelő...Sokmindenki sokmindent mond róla és ez egy kicsit összezavar,de nagyon szívesen meghallgatok mindenkit mert így hamarabb kialakul a kép.Kapok hideget és meleget eleget.Nagy a valószínűsége annak hogy eddig tartott a dolog mert lehet hogy "haza megy".Mindketten elmondtuk a másiknak mit szeretnénk,mégis érzek valami furát...Amikor nincs a közelemben, hiányzik,de ha ott vagyok nem érzek semmit...Lehetséges,hogy hozzá menekülök a problémáimmal,vígasztalódni????????......