Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csukás I. vers
azuur• 2015. április 16. 15:29
Csukás István: Annyiszor játszottam …
Annyiszor játszottam a boldogot,most végre boldog lehetnék
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,
mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;
vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,
s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.
*
Csukás István: Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
.
S.MikoAgnes2022. október 6. 12:56
Mindkettő lelkemig ért.
Hálás köszönetem!
Ó, Bencze Iona! Az örök NŐ!
azuur2015. április 17. 14:22
Royella:, petruchio, bakonyilili: Én az annyiszor játszottam c. verset kb. 1 hónapja hallottam a TV-ben Bencze Ilona mondta el, kedvesen, szépen mosolyogva, nagyon tetszett, azóta mindig itt motoszkál bennem:) a másik pedig az egyik nagy kedvenc:) olyan megértő, kedves hangulatot áraszt, szeretem.
petruchio2015. április 17. 05:13
:)
bakonyiili2015. április 16. 19:32
Születésnapjára én is beírtam a blogomba! Köszöntésként!
Rozella2015. április 16. 19:27
Szépek!