liketorn régi blogja

Hiány

Nincs már többet elégetni,
Pusztán égésnyom maradt,
Láthatod, ím hamvába halt
az utolsó cigaretta is.

Takarja az ég a mennyet,
Hogy ne lásson senki be,
Zárva a bolt, ahogy a december
évnek végét zárja be...

Zaba kell a népnek. Igen, az. Zaba.
És utána az alvás, ha tele van a hasa.
Gémberedett tagokat kinyújtja a torna,
De rég el van napolva az összes tesióra!

Mindenre van kifogás, mi, hogy történhetett,
Szükségünk nincsen, a többi meg egyre megy.
Kár felébredni csipás szemmel korán,
Ne szájaljál asszony, mert megtiltja a Korán.

Addig nézem, míg oldalába lyukat fúr a szemem,
Azt állítom, olyan volt, s kerek az életem.
Sosem volt jobb, mint kétezertizenhétben élni,
A Kakas éve neked, nekem ló...szalámi.

Vége, kaputt, szól az űrhíradó,

Van értelme

Éhes elégedetlenség adjon erőt, ha más nincs! 
Holnap a tegnap válla fölött ma is ránk kacsint, 
Azt akarja, hogy éljünk meg minden új napot, 
Szűkös és bő esztendők váltakoznak, tudhatod! 

Van hogy a rengeteg teher itt még összenyom, 
S nem látszik eredmény az izzasztó roboton, 
De egyszer elkészül minden nagy piramid, 
S termést hoznak földeden megművelt soraid. 

Nincsen veszett ügy! Küszködni mindig fogsz, 
Ám az erőlködés foganatja nem mindig csak kosz. 
Visszajön az olajággal az elengedett galamb, 
Tőled függ, hogy minek éled: pokol-e, vagy kaland?

Mentsvár

Amikor lehet, alszok mint a lelőtt mormota, 
Öröm szívemnek, ha nem kell menni sehova. 
Megvagyok, alhatok, minő luxus, nyugalom ez, 
Az otthonülés mindíg hatásosan gyógyszerez. 
Lehet ősz vagy nyár, az öröm otthon vár, 
Mentsvár, hol csöndben ül a paranoiám már. 

Néha riasztja a csendet pl. szemetes kocsi, 
Az a legnagyobb zaj, és kábé ennyi, 
Hálásan vallom, milyen jó otthon lenni. 
Minden ami kell, az karnyújtáson belül, 
Bent a barátság, szomorka meg kívül. 

Nem kell nekem virág, sem simogató fűszál, 
Az csak gond, így füvet nyírni néha muszáj. 
Mindenki mehet, csak én maradok itt, 
Még ha kapaszkodok is, a lelkem leesik.
Ha annyira akartok, lehettek ti csillogó vadak, 
Én ma is a nagybeteg, ki inkább otthon maradt!