liketorn régi blogja

Minden hullám más partot fest, 
Ahogy mozog, emelkedik-süllyed, 
Messze a nap horgászik, vagy a hold, 
A damil végére perceket pakolt. 
Vacsora után jön a reggeli, 
Égi asztalt a négy szél teríti 
mindig szépre, annak a kedvére, 
Ki a káoszt elzárta, messzire és mélyre, 
Átmenetileg, hogy te is élvezd a szépet, 
Nyugodalom van a kezén, ahogy hordoz téged. 

Elhagylak, mert elhagyattak,
Folyjon utad, biztos partra!
Búcsúzóul pár szót vések,
Egy balsorstárs ritkán téved.

Lehet sok baj ért tetéged,
És nem nyúl fentről senki érted,
Bárány kell folyvást a létnek,
Nem vagy jól, de messze véged.

A sors kiszabja a határt,
Határoknál pedig a rács
bekerít hogy ne menj át,
S ott építs, hol nincsen gát.

Hát legyen erő, inas hát,
Legyen egy igaz barát,
Termeld ki mindig a mát,
Még egy napot legalább!
Viszlát!

Ágas bogas olajfa,
Ha tüskéje nem volna,
Komolyan nem vennék,
Zsenge lombja jó eleség.


Mondta is a matuzsálem,
Légy szívós, ha nem ad Isten,
Növessz akár tüskéket,
Csak odázd el a véget.


Minden az épülést szolgálja,
Akkor is ha szemet szúrja,
Jön a tavasz, jön a gólya,
Tüskék végét szirom borítja.

Vízvégzet

Vakond, ürge rombolja a gátat, 
Fű alatt nem látszik a járat, 
Távolról ezt sajnálja a bánat, 
Hegyre kell építeni házat. 

A tengerszint alatt félő, 
Véget ér a sok bő esztendő, 
Meggondolja magát a sors, 
Rákeledel leszel és pont... 

Vagy jön egy helikopter tán? 
Ki vigyáz ha ember milliárd? 
Jobb ha cuccod összekapod, 
Előre szerzel csónakot. 

Amíg simogat még a nap, 
Lehet enni, inni nagyokat, 
De megfordulhat sors kereke, 
Élni kell, mint eddig sose. 

Ha jó úton jársz azt érzed, 
És mielőtt elér a végzet, 
Teszel valami fontosat - 
Atlantisz felmagasztaltat!

A nap kérdése

Napocska is felsüt, tébolyult a szeme, 
Veszettül vár az emberlét végére. 
El fogjuk érni vajon a csillagokat, 
Vagy megfogjuk egymás kezét csupáncsak 
annyi idő maradt, bűnbánó pillanat? 

Azért, mert nem egyre dühösebb a nap, 
A földi igények egyre nagyobbak, 
Már ráléptek a bolygó tyúkszemére, 
Most már leplezetlen a nap kérdése: 

Meddig szerencsejáték a földi lét, 
Nekünk hajlakk, unokánknak haja ég, 
Ha kijön a felszínre, megvan-e az ég? 
Nem igaz hogy ennyi telik tőletek, 
Embernek javára választott főfejek! 

Hogyha az ember emberséges lenne, 
Nem barom, úgy volna esélye, na meg 
az életnek némi látszat értelme. 
Ez nem épp kritika, inkább sírfelirat, 
Lehetetlen felkelteni álmából a holtat...