liketorn régi blogja

BORG mancsában lobog kasza, 
Férfit mint a gazt aratja, 
Gyászos özvegy temérdek; 
Ő félorknak is gonosz lett. 

Ha sorozatban egyest dobsz, 
Ne csodáld ha felpofoz, 
Nem kell ásó meg lapát, 
Ha ellenséged Potentát! 

Istenfán a sötét kánya, 
Lidércálom sikoltása, 
Egy sorscsapás, egy rettenet - 
Verminator műremek. 

Nyögvenyelő nem nagy úr, 
Töpszli vértben gyáva nyúl. 
A félszerzet nagyra nem nő, 
Ezért egy kis balfing ő! 

Van kit nem visznek csapatba, 
Otthon szólóban csapatja 
borvitéznek otthagyatva: 
Csufipofa, ki túl gitt, 
Gnómnyaka lekókadlik. 

Illusztris a társaság, 
Ma sem alszunk, nem vitás, 
Lepereg ha leülök 
ami eddig földhöz köt, 
Mert e világ bajára jód, 
Kockulni mint életmód.

A reggel csupa rejtelem,
Minő titkot rejteget,
Ködbe bújik előttem,
De semmit nem is várhatok,
Ha nem teszek, csak zsibbadok.

A kávés bögre megsúgja,
Az ágy ma sem volt használva,
Táskás szemmel jelentem,
Bár nem túl épen, egészen,
Egy időre tán túléltem.

Nem jó ez a sötét világ,
Hol lekapcsolták a lámpát:
A gyarló villanyt, segélyt kap,
Az érdemes meg koplalhat,
De lecke után lecke csak.

Jó lenne már felébredni,
Hogy az egész csupa vicc,
Bohóckodnak egyre másra,
És fény a sötétség határa,
Nem bolyongunk egyfolytába,
Míg a gonosz vakhitű!

A pirkadat is megfogan,
A láthatár szirmot hajt,
Borús vége szakad majd,
Az mi sötét, elillan.
Rémes ám az éjszakában.

Át a világon száraz szemmel,
A szeretetnek foga vás,
Mit keresel miköztünk?
Nem vagy úr és nem vagy ács.

Akaratlan igények,
Nem számít, mi adott,
Elkábít a bóvli, így
nem csinálsz holnapot.

Távol tőlünk magasban
hideg szelek fújnak,
A földön kéne járni,
Fent az élet megfagy.

Végül elérte a célját
a csalás, az ámítás,
Nem vagy te kiválasztott -
Egy ócska játék, nem más.

Ne minket rugdossál
míg szabadulni próbálsz!
Hátunk meg nem létra,
Hogy majd azon kimássz.

Szedjed össze magadat,
Tedd össze a kezed,
Legyél az a valóságban
mit álmodsz, csodagyerek!

Vannak jó és rossz világok, 
Most éppen ez mi adatott, 
Megérdemlem, véletlen, hogy 
itt csak dorgálást kapok? 

A lét egyik fele munka, 
A másik meg kéjelgés, 
De mit építsek én, hogyha 
nagyon szűk a kerítés! 

Voltam boldog. Voltam vidám, 
Lásd, ím vagyok bilincsben, 
Eme világ bú kalodám, 
Létem rab madár benne. 

Elvégezem szerény munkám, 
A gyehennát letudom, 
Eloltják az élet-gyertyám, 
S szárnyalhatok, szabadon.

Világjáró vacak vers

Halgass, szólok teérted:
Volt egy cél és elérted,
Lendületből, nem állva meg,
Míg más tákol, foltozgat,
Bevettél új falakat,
Mert mintapélda vagy,
Folyton folyvást folytassad.

Tiéd egész horizont,
/Vándormadár szárnyat bont/
De nem feleded az otthont,
Lesz még egyszer fészek, ott
hol vándorbotod ledobhatod,
Utaid hol mesélik. Addig
vedd be világ falait,
Éld az ajándékait,
Egészen a csömörig :)



Csókképtelen tiszavirág

A kérész csak egy módot tud,
Hogy rövid útja úgy alakul,
Lárvaként ő feszítve vár,
S mikor kanos, már nincsen száj,
Levedlette; kúr vagy zabál.
Jó hogy nekünk mindkettő jár!



Afrikába

Menjél ki Afrikába,
Kolompod lesz bongó,
Feldolgoz majd Kongó,
Az országot elhagyd.

Közgyűlölet tárgya,
Pszichotikum toló,
Vigyen mentőautó,
Repülőgép szárnya.

Csóró emberrel bármi
lehet, kőleveshez
fülével ken kenyeret.
Máshol legyen talmi!

Vigyél ki Afrikába,
Talán beforr ebcsont,
Vicceskedve mondom,
Szakállas ez ábra.