liketorn régi blogja

liketorn•  2018. november 17. 09:45

Mihaszna Majszi

Úgy esett hogy megesett,
Kicsi kutya elesett,
Eddig önsétáltató volt,
S nézd mit tett a kis korcs!

Kerítés deszka félretolva,
Mi védi magánt, az udvarba,
Ő lelkesen jár be oda,
S véres száját nyalva vissza.

Jaj csirkének, jaj libának,
Jő Majszi, a vész nyomában,
Megfogja baromfiak nyakát,
Őszerinte így végzi dolgát.

Egészen míg rajtakapják,
Ki nem derül eme gazság,
Így lett hát ő kutya-soron:
Nem érdekes, bírja fagyot?
Altathatnák, rosszalkodott,
Lánc tanítja eb tanoncot.

liketorn•  2018. november 8. 10:58

Az üldözés

Emelkedő, kis seb, 
Teperés, nagy fok. 
Nem rejtezhet többé el, 
Futni kell a falakon. 

Minden porcikája bánja 
hogy a bűn őt megtalálta, 
Hajtja most a rettenet, 
Előkerült s úgy esett 
hogy ő innen halni megy. 

Soha nem ér sehova, 
Nem maradt már út alatta. 
Romok között nincs esély, 
Bárcsak lenne szép a vég! 

Vége nincs. Se pedig esély, 
Nyelve lóg, s bele térdig ér, 
Nyakába tigrisként liheg: 
- fiú, felemésztünk téged. 

Tekerhet még egyre feljebb, 
Az űző dühe nő csupán, 
Mit ér nyomni így a pedált, 
A vadász úgyis motorizált. 

Itt zsákban viszik azt haza, 
Ki előttük lett rajtakapva, 
Az isten összes ajándéka 
sehol, s nem lesz trófea.

liketorn•  2018. október 30. 16:57

Az éjben

Még nem pirkad az ég alja,

Eloson a cicc alatta,

Nem is sejtett szörnyűség,

Van hol él a szolgaság.


Fekete éj, sötét alak,

Aktatáska, homály kalap.

A búbajon rajta kapnak,

Van, ki rabnak fogant meg csak.


Nem csoda ha fény mágnese

vonzza gyengét égiszébe:

Az estében oly tenyész,

Mit fel nem foghat ember ész.


Fekete éj, sötét kalap,

Az árny ha tud, torkon ragad,

Elég ha nem figyel senki,

Vagy csak elnézőek neki,


Áldozat.

liketorn•  2018. október 26. 18:48

Csapatjáték

BORG mancsában lobog kasza, 
Férfit mint a gazt aratja, 
Gyászos özvegy temérdek; 
Ő félorknak is gonosz lett. 

Ha sorozatban egyest dobsz, 
Ne csodáld ha felpofoz, 
Nem kell ásó meg lapát, 
Ha ellenséged Potentát! 

Istenfán a sötét kánya, 
Lidércálom sikoltása, 
Egy sorscsapás, egy rettenet - 
Verminator műremek. 

Nyögvenyelő nem nagy úr, 
Töpszli vértben gyáva nyúl. 
A félszerzet nagyra nem nő, 
Ezért egy kis balfing ő! 

Van kit nem visznek csapatba, 
Otthon szólóban csapatja 
borvitéznek otthagyatva: 
Csufipofa, ki túl gitt, 
Gnómnyaka lekókadlik. 

Illusztris a társaság, 
Ma sem alszunk, nem vitás, 
Lepereg ha leülök 
ami eddig földhöz köt, 
Mert e világ bajára jód, 
Kockulni mint életmód.

liketorn•  2018. október 21. 06:01

Éjszakázva

A reggel csupa rejtelem,
Minő titkot rejteget,
Ködbe bújik előttem,
De semmit nem is várhatok,
Ha nem teszek, csak zsibbadok.

A kávés bögre megsúgja,
Az ágy ma sem volt használva,
Táskás szemmel jelentem,
Bár nem túl épen, egészen,
Egy időre tán túléltem.

Nem jó ez a sötét világ,
Hol lekapcsolták a lámpát:
A gyarló villanyt, segélyt kap,
Az érdemes meg koplalhat,
De lecke után lecke csak.

Jó lenne már felébredni,
Hogy az egész csupa vicc,
Bohóckodnak egyre másra,
És fény a sötétség határa,
Nem bolyongunk egyfolytába,
Míg a gonosz vakhitű!

A pirkadat is megfogan,
A láthatár szirmot hajt,
Borús vége szakad majd,
Az mi sötét, elillan.
Rémes ám az éjszakában.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom