liketorn régi blogja

Úgy esett hogy megesett,
Kicsi kutya elesett,
Eddig önsétáltató volt,
S nézd mit tett a kis korcs!

Kerítés deszka félretolva,
Mi védi magánt, az udvarba,
Ő lelkesen jár be oda,
S véres száját nyalva vissza.

Jaj csirkének, jaj libának,
Jő Majszi, a vész nyomában,
Megfogja baromfiak nyakát,
Őszerinte így végzi dolgát.

Egészen míg rajtakapják,
Ki nem derül eme gazság,
Így lett hát ő kutya-soron:
Nem érdekes, bírja fagyot?
Altathatnák, rosszalkodott,
Lánc tanítja eb tanoncot.

Emelkedő, kis seb, 
Teperés, nagy fok. 
Nem rejtezhet többé el, 
Futni kell a falakon. 

Minden porcikája bánja 
hogy a bűn őt megtalálta, 
Hajtja most a rettenet, 
Előkerült s úgy esett 
hogy ő innen halni megy. 

Soha nem ér sehova, 
Nem maradt már út alatta. 
Romok között nincs esély, 
Bárcsak lenne szép a vég! 

Vége nincs. Se pedig esély, 
Nyelve lóg, s bele térdig ér, 
Nyakába tigrisként liheg: 
- fiú, felemésztünk téged. 

Tekerhet még egyre feljebb, 
Az űző dühe nő csupán, 
Mit ér nyomni így a pedált, 
A vadász úgyis motorizált. 

Itt zsákban viszik azt haza, 
Ki előttük lett rajtakapva, 
Az isten összes ajándéka 
sehol, s nem lesz trófea.

Még nem pirkad az ég alja,

BORG mancsában lobog kasza, 
Férfit mint a gazt aratja, 
Gyászos özvegy temérdek; 
Ő félorknak is gonosz lett. 

Ha sorozatban egyest dobsz, 
Ne csodáld ha felpofoz, 
Nem kell ásó meg lapát, 
Ha ellenséged Potentát! 

Istenfán a sötét kánya, 
Lidércálom sikoltása, 
Egy sorscsapás, egy rettenet - 
Verminator műremek. 

Nyögvenyelő nem nagy úr, 
Töpszli vértben gyáva nyúl. 
A félszerzet nagyra nem nő, 
Ezért egy kis balfing ő! 

Van kit nem visznek csapatba, 
Otthon szólóban csapatja 
borvitéznek otthagyatva: 
Csufipofa, ki túl gitt, 
Gnómnyaka lekókadlik. 

Illusztris a társaság, 
Ma sem alszunk, nem vitás, 
Lepereg ha leülök 
ami eddig földhöz köt, 
Mert e világ bajára jód, 
Kockulni mint életmód.

A reggel csupa rejtelem,
Minő titkot rejteget,
Ködbe bújik előttem,
De semmit nem is várhatok,
Ha nem teszek, csak zsibbadok.

A kávés bögre megsúgja,
Az ágy ma sem volt használva,
Táskás szemmel jelentem,
Bár nem túl épen, egészen,
Egy időre tán túléltem.

Nem jó ez a sötét világ,
Hol lekapcsolták a lámpát:
A gyarló villanyt, segélyt kap,
Az érdemes meg koplalhat,
De lecke után lecke csak.

Jó lenne már felébredni,
Hogy az egész csupa vicc,
Bohóckodnak egyre másra,
És fény a sötétség határa,
Nem bolyongunk egyfolytába,
Míg a gonosz vakhitű!

A pirkadat is megfogan,
A láthatár szirmot hajt,
Borús vége szakad majd,
Az mi sötét, elillan.
Rémes ám az éjszakában.