liketorn régi blogja

Kávét kéne inni már. Agykávét,
Mert minden, ami a tollamból kiér,
Láthatatlan másnak, én is félig értem.
A sugólyukam is bedugult. Mégsem
várhatom a kitüntetést, mert fáj,
És mert nem kapom meg azt, ami jár.


Az, hogy nem vagyok megáldva jó ésszel,
kisebbik baj, használ is mértékkel,
Belátnom muszáj, hogy levertek akkor,
Mikor belül az a hibás relé kapcsolt,
Egy évtizede, azóta tolatok vissza,
Fogynak éveim, fogy a rímek sora. 


Fogyaték, ez a mai jelszó,
Bevallom, bár elborzasztó,
Nem vagyok én épelméjű,
Skizo vagyok, egyértelmü.
Mikor lesz már belül péntek,
Rettenetes ebettségnek.

Az, hogy kinek hiszel, mindegy,
Mivel tömhettek beléd tömérdek
hamis ideológiát. Mert kell, hogy
valamiért megfogd az ekét, dolgozz,
Szerintem, és nem kell, hogy meghalld
amit a király gondol, mert majd
észreveszed hogy egy bohóc vagy csupán,
egy báb, de nem pillangóvá válsz,
kicsapongsz, de mestered úgyis,
úgyis visszaránt.


Az ő szemükben ez csupasz világ,
És az, hogy téged belül mi rág,
Születésedkor lekopogták,
Kimérték neked a lényeget,
Lázadhatsz, de más nem lehetsz,
Mint amit ők terveztek veled,
Emberi gép, plusz indulatok,
Könyvekbe zárt tév gondolatok,
A képeken nem Te vagy soha,
Eltérített pár üres csoda.


Szóval minden mese hazugság,
Akiből majd nem lesz hitvány,
Régi énjének paródia,
Elkapja a fogaskerék,
Összelapul a tömeg alatt.
Ha van is Isten, rég elhagyta
a világot, vagy talán csak
estimese a túl éber kisdedeknek,
Holnap úgyis felébred,
Hadd álmodjon még szépeket!


Nincsen fehér, és fekete,
Csakis erős van, és gyenge,
Nincsen gonosz, semmi se,
Ami megmagyarázná a tetted,
Miért rugdosol ebeket,
Vagy simogatod a jól tartott,
Inkubált felnőtt magzatot,
Miért szórsz a disznók elé gyöngyöt,
Saját hantodra mért szórsz göröngyöt.


A harmadik világ arca hófehér,
De jaj keze véres mint a hentesé!
Minden mehet a levesbe,
Úgyse hatok meg senkit se.

Végre elérted amire vágytál. Meg kell szoknod, akár egy új cipőt, kitaposnod, és ha már egy kicsit otthonosan érzed magad, ideje új szintre lépned. Új kihívások és szörnyek várnak, mint a létezésen túl -nekem... A holnapok ne legyenek meddő magok. Adj értelmet a létnek. Ne légy szeles. Nem lesz úgy jobb, ha nem csinálsz semmit. Megtanulhatnád. Úgy csak a tegnap gyűlik a számládon. Aztán beleőszülsz.

Most leírlak, te köcsögarcú,

Mert minden szarba belenyúlsz,

Nem égeti lángsugarú

nap az arcod, mindíg elbújsz.

Azt hiszed, hogy elég két szó

mondatonként mesének,

Azt hogy `mindegy` hiába mondom,

Mármint fogalmat sem érted.

Van egy pár zsarnok, ki nem fog

soha megbocsájtani,

De egyszer meglásd, majd elfogy

a jóindulat, s ismét mész majd lopni.

Nem értem, hogy hogy győzhettél

felettem, te önérdek,

Elcseszted, mit elcseszhettél,

Meg is haljak érted?

Nem kell tőled semmi sem.

Nem vagy fontos soha.

Belefér az egész léted

három vagy négy sorba.

Nem érted, hogy miért vagy te

nekem kommunista,

S minden utcának a sarka

nekem terrorháza.

(S miért szidják azt a rendszert,

Ami segélyedet hozza,

Hogyha egyszer megszakadok,

Ezt ki szívja majd vissza.)

Tipród