liketorn régi blogja

Alig eszem alszok vagy kikapcsolok 
automata kar belém folyton dob 
egyre több kávét és töltött cigit 
mert hülye és le nem teszi 
mindegy úgyis kisiklott a kedvem 
várom hogy visszajöjjön a bolond ebem 
elment a kutya és most nincs 
mindenki sajnálkozik és segít mind 
köztük elvesztem mint a kutyám 
több érzést érdemelne egy barát 
mert ő azért ha megjöttem ugrált rám 
de nem én jelentem igazi gazdiját 
van sima farkcsóválás de van rajongás 
velem mérsékelt volt e csodás entitás 
szívszakadás helyett nyugtalan vagyok 
mert ő kapja a rosszból a nagyot 
hol reménykedve hol dühösen 
keresem őt keservesen 
pedig ő egy oly szép állat 
tán nem is való magamfajtának 
valaki szépen hazavitte.

Aludj rá egyet

A legendás napok a semmibe vesznek - 
Fáraszt ahogy léted ugyanúgy kell élned, 
A megszokott egyenruha immár szorít, 
Börtönnek érezve a biztonságot, itt 
a rabnak nincs neve, sorsa tragédia, 
Egyszer ügyes, onnan mindenki azt várja, 
Csak ha késő, nyílik mindnek a csipája. 

Szép napok is voltak együtt, ég veled, 
Holnap is balsors, hát inkább lelépek. 
Pedig ez aztán nincsen könyvbe írva, 
Ha ezen átmásznál volna foganatja! 

Megforgat az élet, örvényekre térít, 
Észrevétlenül lesz minden érték avítt, 
És még úgy jó ha a rémálom csak itt tart, 
Megbundázták előre az egész ótvart! 
Hát már nem tartozol számolnivalóval, 
Vizet lélegzel majd - túl messze a túlpart... 

Kár kiszállni most, csak mert nem vagy nyeregben, 
Legendás múltlakó, fakó itten minden, 
Vagy élni büszkén vagy nem lenni sehogysem? 
Mért kell holtnak tudnom balsorsban testvérem? 
Jelen állapothoz tegnap még mostoha, 
Ne nyúlj a pengéhez, van holnap, ostoba.

Lunatic

Sajtból van a hold, és odafentről figyel, 
Mi mászkál az éjben, ki alszik, és ki nem, 
Lehetne rántott sajt, de pusztán trappista, 
Panír híján képét hullócsillag rágta. 
Vagy, a szobrász keze futott vakvágányra, 
Hiába, ez a kép már jegyünk éjszakára. 

Bámul minket valami kövült őspofával, 
Ellátja a holdkórt sápadt sajtsugárral. 
Hogy ne lássa létet amilyennek látszik, 
Éjszaka lát ébren, nappal vakon alszik. 

Sajthold köre mindíg ébrenlétre szólít, 
Parázs néha mint ez, pergamenre hullik, 
Forrasztgat a pázma holdlakó sorokat, 
Éber még az álom, s ez rá a bizonylat. 

Tán a szendergéstől kaphattunk mi sokat, 
Így hajkurásszuk a sosemvolt álmokat, 
Éjjel élni, hol az egyén ritka madár, 
Hol egy jobb világhoz közelebb a határ. 

Lebegni, hegedni, világnak határán, 
Feneette-létnek valóságtartalmán, 
Ameddig csak lehet, kerülni a sok fényt, 
Megzavarná az az idilli költeményt, 
Addig jó míg a sajtszag mindent beborít, 
Szarszagú a világ, szegény kis lunatic.

Morál

Vezet a barom kitartása engemet, 
Tolom a fűnyírót, körülöttem legyek, 
Szúnyogok kelnek a repdeső fű körül, 
Hogyha bevégzem, a kertre is pont kerül. 
S újra mehetek jhátszani, nem kell 
mára munka, holnap úgyis fellel. 

Azt hiszem a gép előtt jó, közbe meg még az sem, 
Mire a kopott, foltos székre ráereszkedem, 
Lendület és érzés elszáll, mint a múlt sóhaja, 
Jól volt elképzelve, de nem volt foganatja, 
S kitárul az avíttas, tövig rágott élet, 
Minek létezni még, ha nincsen benne lélek? 

Alszom, tolom az egerem, és verem a billentyűt, 
Erre képes vagyok, zombit adni egy kiber-isten előtt. 
Hétfői tervem dugára dől mindig vasárnapra, 
Hiába kalimpálok, elküld a lét a halálnak gályázni.

Vörös föld

Kinyúlt egy karom a falból, 
A szoba hatvanhatodik oldalából, 
Megvakarta a földes, fekélyes ótvart, 
Fertőzött lett a seb, majd 
összefogva hatalom lett 
a sárba oltott isten felett. 

Nem bánod, ha nem fordítom másik orcám, ugye? 
Ha fehér gyolcsod összevérzem, elnézed-e? 
Remélem vörös a szakállad, 
Mert én rőten kapok utánad, 
Remélem nem csak egy kép vagy a falon, 
S nem csak játék volt a pofon-ofon, 
Különben kénytelen leszek megint szívni. 
Én remélek egy látszatban hinni, 
Érted. 

Ha majd megtanulok bilibe csinálni, 
Te majd fogsz, ugye, villanykörtét cserélni? 
Irányítja a kocsi a rendőrt, rázza a börtön a rabot, 
Ha föld alatt keresel, ne hozz földi papot! 
- Van jobb ott az egész talon - 
Taníts tovább énengemet, 
Csontsovány lesz ki kéreget. 
Csak had hassam meg kérgedet!