vers

Vörös föld

Kinyúlt egy karom a falból, 
A szoba hatvanhatodik oldalából, 
Megvakarta a földes, fekélyes ótvart, 
Fertőzött lett a seb, majd 
összefogva hatalom lett 
a sárba oltott isten felett. 

Nem bánod, ha nem fordítom másik orcám, ugye? 
Ha fehér gyolcsod összevérzem, elnézed-e? 
Remélem vörös a szakállad, 
Mert én rőten kapok utánad, 
Remélem nem csak egy kép vagy a falon, 
S nem csak játék volt a pofon-ofon, 
Különben kénytelen leszek megint szívni. 
Én remélek egy látszatban hinni, 
Érted. 

Ha majd megtanulok bilibe csinálni, 
Te majd fogsz, ugye, villanykörtét cserélni? 
Irányítja a kocsi a rendőrt, rázza a börtön a rabot, 
Ha föld alatt keresel, ne hozz földi papot! 
- Van jobb ott az egész talon - 
Taníts tovább énengemet, 
Csontsovány lesz ki kéreget. 
Csak had hassam meg kérgedet!