Tilos nekünk

Körül harmónia ül a földön,
Meglelhető ami kell, kis és nagy lénynek,
Amíg nincs megbolygatva a természet.
Vigyáz a rend övéire külön-külön,

Amíg a sámán bele nem kántál -
Tán mert unásig falt, egyszerű az öröm, 
Ezért legyen hát mágia, legyen hát varázslás!
A zsugorított elme méretre tán több?

A föld morajlik, hallásra baljós,
Fák lombján át síri szél fúj,
A sosemvolt láz nyelveken szól,
A tájkép ím, szörnnyé alakult...

Mert a mágia az embernek tiltott:
Az csak tanuljon folyton alázatot,
Ha mégis megered szakrálisan nyelve,
(Ne adj isten kinyílik a harmadik szeme)
Még úgy szerencsés, ha hamar lesz megverve.

Most a föld ím körül bánatba merül,
Ki van facsarodva, ami kívül, belül.
Sírhantját kaparja az eleven iszonyat,
Megbélyegzett mágus, kell a balsors cimbora.

Béke van a világban, van aki mozgatja,
De a tarot és társai a halál paklija,
Nem szabad nyitogatni minden egyes kaput,
Élvezni kell az életet, annyit, mi adatott!