Szép új világ

Az, hogy kinek hiszel, mindegy,
Mivel tömhettek beléd tömérdek
hamis ideológiát. Mert kell, hogy
valamiért megfogd az ekét, dolgozz,
Szerintem, és nem kell, hogy meghalld
amit a király gondol, mert majd
észreveszed hogy egy bohóc vagy csupán,
egy báb, de nem pillangóvá válsz,
kicsapongsz, de mestered úgyis,
úgyis visszaránt.


Az ő szemükben ez csupasz világ,
És az, hogy téged belül mi rág,
Születésedkor lekopogták,
Kimérték neked a lényeget,
Lázadhatsz, de más nem lehetsz,
Mint amit ők terveztek veled,
Emberi gép, plusz indulatok,
Könyvekbe zárt tév gondolatok,
A képeken nem Te vagy soha,
Eltérített pár üres csoda.


Szóval minden mese hazugság,
Akiből majd nem lesz hitvány,
Régi énjének paródia,
Elkapja a fogaskerék,
Összelapul a tömeg alatt.
Ha van is Isten, rég elhagyta
a világot, vagy talán csak
estimese a túl éber kisdedeknek,
Holnap úgyis felébred,
Hadd álmodjon még szépeket!


Nincsen fehér, és fekete,
Csakis erős van, és gyenge,
Nincsen gonosz, semmi se,
Ami megmagyarázná a tetted,
Miért rugdosol ebeket,
Vagy simogatod a jól tartott,
Inkubált felnőtt magzatot,
Miért szórsz a disznók elé gyöngyöt,
Saját hantodra mért szórsz göröngyöt.


A harmadik világ arca hófehér,
De jaj keze véres mint a hentesé!
Minden mehet a levesbe,
Úgyse hatok meg senkit se.