liketorn régi blogja

Még nem pirkad az ég alja,

A reggel csupa rejtelem,
Minő titkot rejteget,
Ködbe bújik előttem,
De semmit nem is várhatok,
Ha nem teszek, csak zsibbadok.

A kávés bögre megsúgja,
Az ágy ma sem volt használva,
Táskás szemmel jelentem,
Bár nem túl épen, egészen,
Egy időre tán túléltem.

Nem jó ez a sötét világ,
Hol lekapcsolták a lámpát:
A gyarló villanyt, segélyt kap,
Az érdemes meg koplalhat,
De lecke után lecke csak.

Jó lenne már felébredni,
Hogy az egész csupa vicc,
Bohóckodnak egyre másra,
És fény a sötétség határa,
Nem bolyongunk egyfolytába,
Míg a gonosz vakhitű!

A pirkadat is megfogan,
A láthatár szirmot hajt,
Borús vége szakad majd,
Az mi sötét, elillan.
Rémes ám az éjszakában.

Vannak jó és rossz világok, 
Most éppen ez mi adatott, 
Megérdemlem, véletlen, hogy 
itt csak dorgálást kapok? 

A lét egyik fele munka, 
A másik meg kéjelgés, 
De mit építsek én, hogyha 
nagyon szűk a kerítés! 

Voltam boldog. Voltam vidám, 
Lásd, ím vagyok bilincsben, 
Eme világ bú kalodám, 
Létem rab madár benne. 

Elvégezem szerény munkám, 
A gyehennát letudom, 
Eloltják az élet-gyertyám, 
S szárnyalhatok, szabadon.

A kutya az egy jó haver,
A cica meg mindíg hever,
Kivéve ha épp alszol,
Akkor igénye közbeszól,
Ilyen is meg olyan is,
De jó velük mégis,
Veszek nekik állatszalámit
S mit kapok? egy büdös barna kolbászt

Korom

Tűz odafent, árnyék lent,
A világosság néha tud
festeni pár képletet.

Kattog az óra, alakul a múlt,
Szögpercek vashálójából
a lét többé nem szabadul.

Be van kerítve a sors,
Hátunk mögött egy lépéssel
hiába vár túsztárgyalót.

Számon kérni nem lehet,
Az árnyék hogy meddig nyúlt,
Szögre akasztott évek ezek.

A tűz milliárdod része hamu,
Nem fest képet falakra,
Végét várja kormosan,
S kívül minden kapun.