liketorn régi blogja

Vers
liketorn•  2018. december 1. 21:46

Nem végleges a dér

Kohóban edződik az acél,
Szörnyethal százszor, mire ér
kaláccsá a búza.

Még a vakfolt is talál végül szemet,
El lehet ám tüzelni az ünnepi szenet.
Mi kopunk, vagy a fagyok keményebbek?
Eltűnnek a rémek, ha vége van a télnek!

Mindennek oka van. Emeld fel a fejed,
Erődhöz van mérve minden egyes terhed.
Igyál fenékig, nem számít hogy méreg,
Egyenlő az élettel, és láttat értelmet.

liketorn•  2018. november 28. 19:44

Végetért

A büntetésnek vége már,
Gyere vissza, szívünk vár,
Jöjj közénk, itt a helyed,
Nem ebsereg közt lenned
valami utolsó embernek,
Egy megbélyegzetettnek -
A világ tévesztett meg...

Foglald el kitöltetlen, régi 
térközöd, várt rád mindenki,
Új lappal indulsz. Légy kedves,
Kevésnek is örülj: mint én meg te,
Vagy kinek szívét mélyen sebzette
hiányod, hogy nem vagy mellette,
Egy lánynak, s többek is várnak!

Emberszámba vagy ismét véve,
Örülj, ím a büntetésnek vége.
Te döntöd el mi lesz majd vele,
Fekélyes seb, igaz tanmese?
Szagolhatod köztünk a világot,
Nem kell tovább reszelned rácsot.
(Reszeljed majd inkább a párod :) )

liketorn•  2018. november 23. 09:31

A nehéz emberhez

Lepereg a szidás, kritika,
Ha van is valóságalapja,
Elfoglal a vad iskola,
Akad mit tákolni rajta.

Csak hagyj élni, nem zavarok,
Kellenek a pillanatok,
Lebetegszem úgyis aztán,
Tetéged így igazolván.

A sors mint te, nem bocsát,
Nagy halál és kis halál,
Üres kezem felvagdosva -
Szegény lettem, nézd, és árva.

liketorn•  2018. november 17. 09:45

Mihaszna Majszi

Úgy esett hogy megesett,
Kicsi kutya elesett,
Eddig önsétáltató volt,
S nézd mit tett a kis korcs!

Kerítés deszka félretolva,
Mi védi magánt, az udvarba,
Ő lelkesen jár be oda,
S véres száját nyalva vissza.

Jaj csirkének, jaj libának,
Jő Majszi, a vész nyomában,
Megfogja baromfiak nyakát,
Őszerinte így végzi dolgát.

Egészen míg rajtakapják,
Ki nem derül eme gazság,
Így lett hát ő kutya-soron:
Nem érdekes, bírja fagyot?
Altathatnák, rosszalkodott,
Lánc tanítja eb tanoncot.

liketorn•  2018. november 8. 10:58

Az üldözés

Emelkedő, kis seb, 
Teperés, nagy fok. 
Nem rejtezhet többé el, 
Futni kell a falakon. 

Minden porcikája bánja 
hogy a bűn őt megtalálta, 
Hajtja most a rettenet, 
Előkerült s úgy esett 
hogy ő innen halni megy. 

Soha nem ér sehova, 
Nem maradt már út alatta. 
Romok között nincs esély, 
Bárcsak lenne szép a vég! 

Vége nincs. Se pedig esély, 
Nyelve lóg, s bele térdig ér, 
Nyakába tigrisként liheg: 
- fiú, felemésztünk téged. 

Tekerhet még egyre feljebb, 
Az űző dühe nő csupán, 
Mit ér nyomni így a pedált, 
A vadász úgyis motorizált. 

Itt zsákban viszik azt haza, 
Ki előttük lett rajtakapva, 
Az isten összes ajándéka 
sehol, s nem lesz trófea.