liketorn régi blogja

Majomsereg vízió,
Falon át is makogó.
Jobbra át és balra át,
A majmoké a világ.

Mióta van majomkapu,
A parádé már létalapú,
Ők nem unják a banánt,
Mi terem az emberfán.

Sok kis majom ki és be,
Soha nem lesz vége se.
Mert a majom makogás,
Örök buli, nem vitás!

Cseppenként lepereg
Vállam csupán beremeg
Bőrömön göröngyök
Büntetésem öröklött

Én nem is zavarok
Ételek és italok
Mindenkinek kellenek
Meg kellékek emlékek

Üdv neked is új lakó
Semmihez se fogható
Bővült a sor ismét, újra
Az utolsó a fogát szívja

Jó a periférián, drágám
Ahol a kutya sem jár tán
Ha már megtörtént a kár
Rejts el falu határánál.

Gályánk óvón hordozó,
Pártatlan egy funkció,
Sok vadász, pár vadászandó,
S ez nem elhanyagolandó,
Inkább helyénvaló:
Az utolsó luxushajó.

Nem holnap, most vagyunk itt,
Zöldség nem, a felvágott számít,
Ma húst eszünk, holnap egymást is.
Terülj-terülj hát bárkácska,
Egyensúlynak kell látszatja,
Hajótörés: ma kizárva!

Sosem lesz már megkérdezve,
Nyitni gátat megérte-e,
Voltak apró villanások,
Fentről talán nem is látszott,
Kívül gáláns belül csapzott
isten tartott vadászatot.

Adok-kapok szóművészet,
Amit főzök, azt eszem meg.
Én csak törtburgonya vagyok,
Lesem mit főznek a nagyok.
Csodás dolog: megnyilvánulás,
Éhes vagyok rád, alkotás!

Nem bánom ha alap kaja,
Vagy remeg az író karja,
Legyen sokrétű az étlap,
Oszd meg velünk tudásodat!
Írjuk ki bús világunkat,
Minden egyén más eszközt kap.
Nekem krumpli, neked mid van?

Gépek, előre,
Éjszín az ember vére,
Tüzelőanyag.

Ég az örök hamvasztókamra,
Gőz és lélek sikoltása,
Mindig lesz rabszolga nyája,
Ameddig van igény rája.

Ez a világ füstbe fúlt terv,
Akkor van jövő, ha vész az ember.
Vajon lesz úgy mentőkabin,
Míg gépünk rajtunk uralkodik?

Ez egy zöld bolygó,
Nem örök állapot, hogy
tart ily állatot.