liketorn régi blogja

Csodás dolog: koponya,
Hajtja élőt dologra,
Amit lehet felhasznál,
Így lesz otthon ami sár.

Van ki tudós, jeles ember,
Birkózik lét - örvényekkel,
Megismerésre vár a lelke,
Egyetemes megértésre.

Étel nélkül hasztalan!
A parasztnak célja van,
És van, aki csak kihívás,
De így forog ez a világ.

Papírhegyen túl alakul,
Van hogy nem, de van sok új
bizonylat, hogy az ember úr,
Néha pedig mellé nyúl,

Mert ki nem? Összes dolgunk,
Minden elvás, néha magunk.
Az igyekezetből siker lesz,
Még ha se én, se te nem éled meg!

Tenni kell hát melónk tovább,
Így termeljük a `koponyát`.
Ha nincs sok ember izzadsága,
Hogy ér az ész iskolába?

Nézd a teknős hatalmas hátát, 
Azon hordja az ember világát, 
Nézd a világ hegedt képét ím, 
Mennyi méltóság és mennyi kín. 
Az ember örök, a föld viszont nem az, 
Öreg-lassú alkimista katlanja csupáncsak. 
Az ember folyton változik meg alakul, 
Amikor már nem képes, ismét atomokra hull. 

Magát búfelejteni pottyan az 
emberisten a föld porába ugyan, 
De ő is a por része lészen, 
S ha a mozaik rá eső része 
készen, aludni megy szépen, 
Horkolása sajna nem hallik át a téren, 
Nem tudni így, hol szuny, a föld alatt, az égben? 

Ki fiatal, ki vén lélekkel jön erre a világra, 
Cseperedik szépen saját szakállára, 
Míg a homokóra végső szeme neki le nem pereg, 
Alkot, rombol, ő itten a megfogható lényeg, 
Oly sok a szín hozzá, hogy az már szinte méreg. 
Sok egyéb mellett övé a tapintható, 
Édes hiábavalóságból egy emberöltő-kóstoló, 
S ha a földi létnek vége, neki még úgy is jó, 
Mert a lélek örök, csupán a porhüvely múlandó. 

S a megnemszületett kicsinyek sora, 
A bennük lakó fény fel lesz vajon gyújtva? 
Nem hinném hogy ők a töltelék, a habarcs, 
Mert az a sorstól szörnyen igazságtalan volna, 
Inkább a szerencséjük tán olyannyira fura, 
Míg ők világot építeni nem kerülnek sorra, 
Álmodnak egy szelet határtalan végtelent, 
Később ébrednek csak, s ők akiknek lehet, 
A világ egy másik korban kerek. 
A kelleténél tovább álmodott a szemük, 
Ők érezhetik úgy, más világban helyük. 

Távol a tűz, mi elérhetetlen,

Végre elérted amire vágytál. Meg kell szoknod, akár egy új cipőt, kitaposnod, és ha már egy kicsit otthonosan érzed magad, ideje új szintre lépned. Új kihívások és szörnyek várnak, mint a létezésen túl -nekem... A holnapok ne legyenek meddő magok. Adj értelmet a létnek. Ne légy szeles. Nem lesz úgy jobb, ha nem csinálsz semmit. Megtanulhatnád. Úgy csak a tegnap gyűlik a számládon. Aztán beleőszülsz.

Kérek egy adag qwertzet, hatszáz terahertzet.