Kábán

awsen•  2018. január 12. 03:23

Kábán, szakadozott röpke alvás után,

Felmászok a kávén az ébrenléti rátán,

Hogy megnézzem egyben-e még a világ,

Aztán meglátlak, s inkább alszom tovább.


Picsogj csak, álkedves, mint szitán átlátok rajtad,

Ha nem is nézlek, sejtem, milyen álnoki lény vagy,

Láncon tartasz embert míg Istennek kötve van keze,

Rezervátumom add meg, többre nem futotta sose.


Nem fogsz farkamnál megfogni soha.

Eltűnnék, ha erre lehetőség volna.

Elég ha kávémba nem köpülsz bele,

Bár elfújna téged a változásnak szele!


Szövöm csak egyre szűkülő álmaim,

Remény hal meg utoljára, így

rázhatom még soká láncaim.

Nehéz lesz mindíg, nehéz lesz megint.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

awsen2018. január 12. 14:22

köszönöm az olvasást!

Zsuzsa03022018. január 12. 10:08

Tetszett, gratulálok!

Mikijozsa2018. január 12. 08:09

aaz se jó ha könnyű, szóval jó a vers, gratula

kevelin2018. január 12. 07:37

Jó a vers ajánlom vizsgáld meg a kávéd
A változás szele egyszer csak megvéd

skary2018. január 12. 06:29

kabán
volt cukorgyárak süvegén
óh de hülye rím :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom