Gyógyszereken rágódva

liketorn•  2018. január 8. 19:33

Gyógyszereken rágódva

Gyógyszerhez az ember nem kedvében nyúl, 
Segély az, ha az egészségnek éppen alkonyul, 
S a mellékhatást... Vegye be a gyomor. 
Fel kell áldozni a napot piszkosul, 
S meggyógyulni, hogy újra futva loholj! 
Lemarad, ki kimarad, civilizált törvény, 
A jó életben úgysem hagynak soha békén. 

Mindenre van már egy jó kis pirula, 
Egyszer hasznos, máskor lópikula. 
Döntse el az ember hogy gyógykezel vagy szenved? 
Ám eddigi információkból vélem, az sem tudható meg, 
A méregből medicint alkotni hivatása, 
Vagy röhög a főgyógyfej véres markába? 
Hogy ő ki ne maradjon: szere hasztalan és drága? 

Az embernek felelőssége jól lenni, 
Ha másért nem, a többség kényszeríti. 
A beteg néha fel sem fogja baját, 
Ha késő, szedhet sokszor több pirulát, 
Így élünk mi hetven-nyolcvan évet, 
Hogy megérjünk egy steril, tiszta véget -
Forog a mókuskerék, és kiszállni meg vétek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsuzsa03022018. január 9. 23:09

Elgondolkodtató, bölcs versedhez gratulálok:)

Mikijozsa2018. január 9. 10:57

hanyatlik az ész,
Tarol a gyógyszerész
Utána majd a kaszás... ez van 😯

Molnar-Jolan2018. január 9. 09:52

"Forog a kerék, a forgó kerék..."(Rain Man) :)
Jah, és valóban, ezek a pirulák lópikulák, már a lázcsillapító se a régi, nem izzaszt, ellenben drága, hogy a gyártókba egy nagy ...szt. :)