földnapjára

Ébresztő

Korai az idő a halálra!
Kiáltja a parancsnok,
Rezeg a szakálla.
Hogyha az első sorban állna,
Nem hagyná el borszagú szája
hülyeséget, bekötné a szemét,
S nem vágyna zászló helyett
a bástya ormára.

Amíg más hátán lépdel fel,
Nem éri a csillagokat úgyse el-
Lehet mellén megannyi kereszt,
Más harcolt helyette, míg keze azt
keverte, a hatalmi katyvaszt,
S hajtotta magából az oktalant,
Inkubátor nélkül élni képtelent.

Vajon képes vagy a földnek sója lenni?
Az emberiségnek most, itt, jót jelenteni?
Holnap újabb esély múlik el,
Ha te hátat fordítasz, ha nő a teher,
Más két ember munkáját miért végezze el? 
A markológép építeni, és nem rombolásra kell,
Képes vagy eszközöddel jövőt építeni fel?

Korai az idő a halálra,
Mégis milliók dőlnek holtan szunyára,
A hasztalanság gyáva szuronyára,
S ébrednek boldog öntudatlanságra,
Pedig az érték ott van mindnek mellkasába,
Mi láncot tör, és hasít atomot,
Álomszuszék halhatatlanok,
El kéne érni az újabb csillagot!
A profit a piramis legalja,
Mégis mindenki ész nélkül kutatja,
Beleőszül aztán csak
az eleven rombolygót kaparja,
S halott leveleket ölel csontkarja.