Emberkísérlet

liketorn•  2017. április 21. 05:19

Kit érdekel az ócska ósdi etika,
Az ember így is félig rabszolga.
Azt hihetnénk a rend értünk van,
És nem kínoznak ártatlan
embereket, kik éppen útban voltak
a nagy terv felé, áldozatnak,
Egy technológia melyből nem részesül
a kicsi és a nagy, csak majd a hitvány mag,
Hát tulajdonképpen megnézheted,
Kinek az erő minden, mása sincsen,
Emberfejeket dobál kosárra szívesen,
Aztán majd annál kéjesebben pihen,
Ha újabb kísérletet tett az élet ellen...
Az semmi, lényeg hogy ő bűntelen,
Míg a korcsnak fáj hogy megszületett,
Ez már bűn, a szegénnyel bármit lehet,
Zöld vagy vörös vagy épp színtelen,
Az aktuális háttérhatalom nem tétlen,
Előttük a százéves terv, elhiheted,
S csak foghatod a szegény fejed ha mered,
Ha rájössz, a hátad mögött miket tesznek,
Eltűnik ezer év joga egy marokban,
Mert mindíg ők tudják a tételt jobban,
Hiába kívánja az alany a halált,
Az életösztön az ablakán a rács,
A hit hogy a dolognak jó vége lesz,
S a rend nem a szőnyeg alá söpröget
tanút. A hatalom ugyanis vakká tesz,
Szenvedett az ürge míg végül kimúlt?
Lehet, de legalább megnyertük a sosemvolt háborút!
Ki akadályozza meg majd abban őket,
Hogy holnap akár elővegyenek téged?
Végtelen alanynak ott a populáció,
S mint olyan, utánpótlásnak megújuló,
A hatalom óriás autofelláció...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2017. április 21. 10:43

Sok mindenre rávilágítasz, talán kicsit túl általános, bár igaz, de konkrétabb utalásokkal még aktuálisabb lenne.