Disztópia

Gályánk óvón hordozó,
Pártatlan egy funkció,
Sok vadász, pár vadászandó,
S ez nem elhanyagolandó,
Inkább helyénvaló:
Az utolsó luxushajó.

Nem holnap, most vagyunk itt,
Zöldség nem, a felvágott számít,
Ma húst eszünk, holnap egymást is.
Terülj-terülj hát bárkácska,
Egyensúlynak kell látszatja,
Hajótörés: ma kizárva!

Sosem lesz már megkérdezve,
Nyitni gátat megérte-e,
Voltak apró villanások,
Fentről talán nem is látszott,
Kívül gáláns belül csapzott
isten tartott vadászatot.