Az út

liketorn•  2017. március 6. 02:17

Távol a tűz, mi elérhetetlen,

Távol az ajkak emléke mögöttem,

S körbe fakó ködbe vész e táj,

Ne ejtsél szót, ha mégis láttál!

Neked rózsa, nekem ágytál,

Te legalább elalhattál.


Nem észlelem, hogy haladtam,

Vak vagyok, vagy nincs út alattam,

Sosem fogom már megtudni,

A lépés csak egy, vagy ezernyi?

Nem hiszem hogy továbbmegyek,

Nincsenek itt lejtők, csak hegyek,

És úgysem jő már föl a nap-

Minek fény a nyomiknak.


Volt rég hold az égiszen,

S értelem a mindenségben,

De azt hiszem, immár mindegy,

Itt a mélyben még elélek,

Ám ha jönne erre vonat,

Elhagynám e cudar utat,

Nem vagyok ám én önkínzó,

Ismerem még, mi a szép, és a jó.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsuzsa03022017. március 6. 09:17

Nagyon szomorú, megható...megkönnyeztem.... Mindig van kiút...úgy gondolom....egyszer csak felragyog a napfény, virágba borulnak a fák :)