Az üldözés

Emelkedő, kis seb, 
Teperés, nagy fok. 
Nem rejtezhet többé el, 
Futni kell a falakon. 

Minden porcikája bánja 
hogy a bűn őt megtalálta, 
Hajtja most a rettenet, 
Előkerült s úgy esett 
hogy ő innen halni megy. 

Soha nem ér sehova, 
Nem maradt már út alatta. 
Romok között nincs esély, 
Bárcsak lenne szép a vég! 

Vége nincs. Se pedig esély, 
Nyelve lóg, s bele térdig ér, 
Nyakába tigrisként liheg: 
- fiú, felemésztünk téged. 

Tekerhet még egyre feljebb, 
Az űző dühe nő csupán, 
Mit ér nyomni így a pedált, 
A vadász úgyis motorizált. 

Itt zsákban viszik azt haza, 
Ki előttük lett rajtakapva, 
Az isten összes ajándéka 
sehol, s nem lesz trófea.