Az éjben

Még nem pirkad az ég alja,

Eloson a cicc alatta,

Nem is sejtett szörnyűség,

Van hol él a szolgaság.

Fekete éj, sötét alak,

Aktatáska, homály kalap.

A búbajon rajta kapnak,

Van, ki rabnak fogant meg csak.

Nem csoda ha fény mágnese

vonzza gyengét égiszébe:

Az estében oly tenyész,

Mit fel nem foghat ember ész.

Fekete éj, sötét kalap,

Az árny ha tud, torkon ragad,

Elég ha nem figyel senki,

Vagy csak elnézőek neki,

Áldozat.