awsen régi blogja

awsen•  2019. május 19. 05:04

Tudomány

Csodás dolog: koponya,
Hajtja élőt dologra,
Amit lehet felhasznál,
Így lesz otthon ami sár.

Van ki tudós, jeles ember,
Birkózik lét - örvényekkel,
Megismerésre vár a lelke,
Egyetemes megértésre.

Étel nélkül hasztalan!
A parasztnak célja van,
És van, aki csak kihívás,
De így forog ez a világ.

Papírhegyen túl alakul,
Van hogy nem, de van sok új
bizonylat, hogy az ember úr,
Néha pedig mellé nyúl,

Mert ki nem? Összes dolgunk,
Minden elvás, néha magunk.
Az igyekezetből siker lesz,
Még ha se én, se te nem éled meg!

Tenni kell hát melónk tovább,
Így termeljük a `koponyát`.
Ha nincs sok ember izzadsága,
Hogy ér az ész iskolába?

awsen•  2018. december 17. 19:44

Rejts el

Cseppenként lepereg
Vállam csupán beremeg
Bőrömön göröngyök
Büntetésem öröklött

Én nem is zavarok
Ételek és italok
Mindenkinek kellenek
Meg kellékek emlékek

Üdv neked is új lakó
Semmihez se fogható
Bővült a sor ismét, újra
Az utolsó a fogát szívja

Jó a periférián, drágám
Ahol a kutya sem jár tán
Ha már megtörtént a kár
Rejts el falu határánál.

awsen•  2018. december 15. 23:33

Disztópia

Gályánk óvón hordozó,
Pártatlan egy funkció,
Sok vadász, pár vadászandó,
S ez nem elhanyagolandó,
Inkább helyénvaló:
Az utolsó luxushajó.

Nem holnap, most vagyunk itt,
Zöldség nem, a felvágott számít,
Ma húst eszünk, holnap egymást is.
Terülj-terülj hát bárkácska,
Egyensúlynak kell látszatja,
Hajótörés: ma kizárva!

Sosem lesz már megkérdezve,
Nyitni gátat megérte-e,
Voltak apró villanások,
Fentről talán nem is látszott,
Kívül gáláns belül csapzott
isten tartott vadászatot.

awsen•  2018. december 5. 23:11

Betűleves

Adok-kapok szóművészet,
Amit főzök, azt eszem meg.
Én csak törtburgonya vagyok,
Lesem mit főznek a nagyok.
Csodás dolog: megnyilvánulás,
Éhes vagyok rád, alkotás!

Nem bánom ha alap kaja,
Vagy remeg az író karja,
Legyen sokrétű az étlap,
Oszd meg velünk tudásodat!
Írjuk ki bús világunkat,
Minden egyén más eszközt kap.
Nekem krumpli, neked mid van?

awsen•  2018. december 5. 22:22

Szennyezettség

Gépek, előre,
Éjszín az ember vére,
Tüzelőanyag.

Ég az örök hamvasztókamra,
Gőz és lélek sikoltása,
Mindig lesz rabszolga nyája,
Ameddig van igény rája.

Ez a világ füstbe fúlt terv,
Akkor van jövő, ha vész az ember.
Vajon lesz úgy mentőkabin,
Míg gépünk rajtunk uralkodik?

Ez egy zöld bolygó,
Nem örök állapot, hogy
tart ily állatot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom