Virág a várudvaron

Lehetsz akár szegény ember,

Ha jóban vagy Isteneddel,

Nem az arany gazdagságod,

Mert a csodát nem csak várod.

Hiszen érzed, egyre árad,

Így épült fel lélekváram.

A kapuja tárva-nyitva...

Mert őrségre még nem futja?

Ez tévedés, miért kéne,

Olyannak itt nincs esélye,

Ki váramat lerombolja,

Nézz be hozzám erre járva.

Eljön érzem majd egy vándor,

Persze most sincs már túl távol.

Meghívom őt egy teára,

S jól befűtök, hogyha fázna.

Erről-arról beszélgetünk,

Már most tudom, jól elleszünk.

Ugye sejted, azt, hogy ki Ő?

Múltból épül fel a jövő.

Ad majd néhány jó tanácsot,

És elültet kis virágot,

Egy élten át nem hervad el,

Így lehet majd mindig közel.