Vers az Emberóriásról/Lehet, hogy Rólad is szól?/

Elvagy, mint a méz a tejben,

Mivel már mindent megtettél?

De mért topogsz egyre csendben,

Ha hét mérföldet léphetnél?

Érzed régen, óriás vagy,

Persze „csak” ott legbelül,

De az Élet faképnél hagy,

Hisz galacsinná összegyűr.

Kósza Szél, ha épp feltámad,

Egy jót labdázhat majd veled,

Önbizalmad messze járhat,

Hát nem csoda,, ha nem leled.

Eltaposták legszebb álmod,

Épp úgy,mint egy apró csikket,

Mégis te a csodát várod,

Isten éppen hozzád csenget,

Ezt tegye a barna medve,

Arra van nagyobb esély,

Hiszen Ő ilyet mért tenne,

Ha kezdettől benned él?

/Bocsi, ez még nem a teljes vers, csak nem akartam egyszerre feltenni, mivel tudom, hogy rohanó világban élünk../