Olyan,mint a Niagara

Ha az Élet egy vízesés,

Mit sem ér, ha csak csordogál,

Hiszen akkor épp, hogy élsz,

Mint a földre hullt kismadár.

Messze fent a fészke várja,

De oly cseppnyi még a szárnya,

Madármama visszavárja,

Ő volt valóra vált álma.

Hogyha éppen arra járok,

Felveszem a tenyerembe,

Aztán pedig fára mászok,

Helyezve őt a zsebembe.

Megtennéd ezt te is értem,

Ha kismadár lettem volna?

Ismeretlen  én ezt kérdem,

Erről szólt most ez a strófa.

A válaszodban ott a lényeg,

Hisz ez épp olyan egyszerű,

Mint mikor egy szót se kérdek,

Mert kék az ég és zöld a fű.

Ha most tovább velem tartasz,

A mezőn túlra érkezünk...

Mi ez a zaj, amit hallasz?

Egy vízesésre lehetünk.

Olyan, mint a Niagara,

S egy kismadár épp arra száll,

S érzed azt, mit tán még soha,

Többé már nem csak csordogál.