A vers, a lélek szószólója

Vers
Denn•  2023. március 28. 14:18

Ördögtánc

Az út szélén ült, s könny áztatta arcát,

A túloldalon, az Ördög járta táncát.

Melléültem, s átöleltem csendben,

Ketten voltunk már a patás ellen.


    - A többiek? - így szólt felém nézve.

    - Eltévedtek a válaszúthoz érve?

    - Csak Isten tudja. - néztem fel az égre,

    - Lehet mindet az ördög csalta lépre.


    - Én se tudok mindent. - ezt felelte csendben,

    De ha épp most rálelsz itt ebben a versben,

    Talán nem maradunk végleg célkeresztben.

    S ha mellénk ülsz, már nem leszünk csak ketten.

Denn•  2023. március 20. 13:59

Ha Te is - interaktív vers

Én nem megyek jobbra-balra,

Elveimet rúgva farba,

Megyek inkább csak előre,

Én nem ki a legelőre,


Van ott úgyis elég „birka”,

A sorsuk már meg van írva,

Erre persze fejük rázzák,

Életük ők irányítják,


Ám a lényegről nem tudnak,

Régóta már agymosottak,

Mindenre csak bólogatnak,

S befüvezve jól el vannak.


A tutit nekem csak az mondja,

Ki nem vétett eddig soha,

Irányt mutat, bár nem látom,

Mégis Ő a jó barátom,


Hazug szóval nem döf hátba,

Igazságot nem fojt sárba.

Az útján járok mindörökre,

S ha elénk állna néhány törpe,


Megtehetné, csettint egyet,

S ezzel tenne köztük rendet,

De a döntést Ő ránk bízta.

S aki rálép téves útra,


Összegyűri,ami fontos,

Önző énje roppant szorgos,

Galacsinként szélre bízza,

S az új irányt a Pénz kántálja.


Engem senki sem irányít,

Szép szavakkal sosem ámít,.

A jó irányt egy érzés súgja,

S ez nem más mint.......

/Fejezd be a verset,ha Te is ezen az úton jársz./



Denn•  2023. március 18. 13:07

Ébresztő

Hé, ébresztő emberség,

Késő már, ha világ ég.

Vagy az csak rémálom lehet,

Ahol úgy árad a gyűlölet,


Mint egy féktelen, vad folyó...

Ez földi, de mégis pokoli show.

Vannak akik csodát várnak,

S a Szeretet partján állnak,


Elsöpri mind az áradat,

Még hírmondó sem marad.

Gyógyír lehetne erre,

Gátépítés világszerte,


Ám ez időleges persze,

A végső megoldás az lenne,

Hogyha a folyó kiszáradna,

De ez tényleg csoda volna.


Ember vajon képes erre?

Én még mindig hiszek benne.

Meglehet, hogy naiv vagyok,

És a Sorstól pofont kapok,


De akkor is egy a célom,

És érzem, hogy nem csak álom,

Ez a folyó ne is legyen,

Adj még erőt hozzá hitem.

Denn•  2023. március 18. 13:05

Szörnytelenítés

 A mi szörnyetegünk most még néma,

De csak egyetlen gombnyomásra vár,

Lesz majdan itt neki bőven préda,

És nem tarja vissza országhatár.


Felüvölt majd az utolsó napon,

S hiába bújsz a szekrényedbe el,

Az éhsége maga a borzalom,

Mert a szerénnyel együtt falhat fel.


Micsoda gonoszság...Embertelen?

De ha „tőle” bármit is számon kérsz,

Én most azt kérdem csak szép csendesen,

A tükrödbe nézve, miért nem félsz?


Mi hoztuk létre önmagunk ellen,

Mi ez, ha nem más, mint kész őrület,

Hogyan lehetne békére lelnem,

Míg falja csak egyre a lelkemet.


Azzal, hogy létezik, s habár távol,

Mégis egy ugrással máris elér,

A Múló Idő koporsót ácsol,

Bár a hamvasztásra lesz jobb esély.


Hiszen úgy fogunk mind elporladni,

Hogy temetésre már senki sem költ,

S a Halál „dolga” már csakis annyi,

Hogy felhajt pár korsó jó hideg sört.


Akkortól munkanélkülivé válik,

De szerintem majd cseppet se bánja,

A vak koldus épp erről dalt játszik,

Mivel a jövőt előre látja.


EPILÓGUS:


Jóslatára majd legyinthetsz egyet,

Mivel hajléktalan mindössze csak,

De ha már a szörny felfalta lelked,

Kiderül az, hogy ki is itt a vak.


A Béke már csak süllyedő hajó,

Amíg jussát várja szörnyetegünk,

S minket is elnyel a pokolfolyó,

Ha „szörnytelen emberré” nem leszünk.

Denn•  2023. március 18. 13:05

Az utolsó levél a fán

Ha lélekváradat

Fakó kétely szövi át,

Egy nap rád szakad,

Hát gombolyítsd a fonalát.


A kapkodás a végzeted,

Hiszen, ha megfeszül,

Attól kezdve majd nem leled,

Ott mélyen legbelül,


Ki kezdettől benned él,

Megannyi álarc mögött,

S azt súgja majd a szél,

Isten elköltözött.”


Neked ront majd a Döbbenet,

Várad poros udvarán,

S a remény több már nem lehet,

Mint utolsó levél a fán...


A várkapu sarkánál áll,

Gyökere a szívedig ér,

Csendpillangó riadtan száll,

Mert erőre kap most a szél.


Bőszen árad Félelem,

És remegni kezd a Föld,

Fent felhőbetűkre lelsz,

Pusztuljon minden,ami zöld.”


Az utolsó levél a fán,

Lent végzi majdan a porban,

Ha csak a csodára vár.

Ha kapaszkodik borzasztóan.


Erejét a hited adja,

S a szél hiába tombol,

Rálelve önmagadra,

Letéphetetlen a fáról.