A vers, a lélek szószólója
MũvészetAmit Jézus a kereszten
Ha éreznénk egy percen át,
amit Jézus a kereszten,
Jó eséllyel nem lenne majd,
puskagolyó a fejedben.
Nyolcmilliárd bűnös lélek
megtudná végre már,
Mit jelent,ha a kín éget,
de hiába, mert mégse fáj.
HA...
Ha Remény vagy, ölelj csendben,
Úgy fázunk a célkeresztben.
Ha fegyver vagy, néma legyél,
Nincs számunkra már más esély.
Ha eső vagy, s szomjas a Föld,
Többé már sosem gyötörd.
Ha virág vagy, mért hervadsz el?
Itt és most túlélned kell.
Hogyha tánc vagy, járjad egyre,
Elfelednek megpihenve.
Ha Folyó vagy, áradj végre,
Minden gátat söpörj félre.
Ha Béke vagy, indulj harcba,
S a győzelmed Isten napja.
Ha Isten vagy, én nem kérdezek,
„Csak” igazán ember leszek.
A LEGARANYABB MEDÁL
Láncaim a földre hulltak régen,
A Szabadság a „legaranyabb” érem,
Egy percét sem bánom, amit érte tettem,
Büszkén őrzöm egyre lélekvitrinemben.
Megpróbálták párszor lenyúlni már tőlem,
De mondd, mennyit érne nélküle a létem?
Volt,aki pénzt ígért, mosolyogtam csendben,
Mivel a szabadság megfizethetetlen.
A legelső ellenfél na persze én voltam,
Önmagammal szemeben,keményen harcoltam.
A Hitetlenség hada reám rontott lesből,
De mégis méret kéne meghátrálnom ettől?
Hisz ismertem már magam és ez volt a lényeg,
Évek óta tudom, azt, hogy mennyit érek,
Így lett enyém aztán a legaranyabb medál,
S mivel ez egy érzés,jó, ha szíven talál.
Így a részemmé válok, egybeforr velem,
S amit meg kell tennem, épen azt teszem.
Nem veszi el tőlem, érzem, soha senki,
Balga bábként élve csak a Pénzt tudnám szeretni.
De én másra vágyok, igazi értékre,
Ami elkezdődik és sohasem lesz vége.
A szeretet ilyen,s érzem,igazán élek,
Vezéreljen végig a szív és a lélek.
PETŐFI ÉL, avagy EURÓPA ÚJRA CSENDES?
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”
Míg lépdel az úton a földi zarándok...
„Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...”
Már béklyózza egyre a Múló Időt...
A végtelenben mesteremmel,
Ezt a verset „együtt írtam”,
S érzem egyre a szívemmel,
Egy percet sem feküdt sírban,
Itt él köztünk mindörökre,
Mert van még ami változatlan,
S ha legyintesz most csak erre,
A lélek örlő szürke zajban,
S mobilodat hőn imádva
Lépkedsz üres, fakó szívvel,
Elárulom,hogy mi a pálya:
Végül Sehovába érsz el.
Állj meg kérlek csak egy percre,
S rá lelsz majd könnyedén,
Hisz Ő mégis mi más lenne,
Mint lelkedben a Rím, s a Fény.
S a kettő együtt vezérelhet,
Hogyha ránk szakadt az Éj,
Európa újra csendes...
Ugye van rá még esély?
A kulcs
Míg túl sok ember az ördög bábja,vesztésre áll a földi játszma,
Csak pislákol a Szeretet lángja, s szebb Jövő Ajtaja zárva.
Nem fémből készült a lakat rajta,hisz hírből se szokványos fajta,
Önzés és hazugság összegyúrva, s az eredmény nem kicsit durva.
Vajon milyen megoldás lehet itt a nyerő?
KULCS A LAKATHOZ CSAK EGYÜTT KÉSZÍTHETŐ.