A vers, a lélek szószólója
KultúraÉbresztő
Hé, ébresztő emberség,
Késő már, ha világ ég.
Vagy az csak rémálom lehet,
Ahol úgy árad a gyűlölet,
Mint egy féktelen, vad folyó...
Ez földi, de mégis pokoli show.
Vannak akik csodát várnak,
S a Szeretet partján állnak,
Elsöpri mind az áradat,
Még hírmondó sem marad.
Gyógyír lehetne erre,
Gátépítés világszerte,
Ám ez időleges persze,
A végső megoldás az lenne,
Hogyha a folyó kiszáradna,
De ez tényleg csoda volna.
Ember vajon képes erre?
Én még mindig hiszek benne.
Meglehet, hogy naiv vagyok,
És a Sorstól pofont kapok,
De akkor is egy a célom,
És érzem, hogy nem csak álom,
Ez a folyó ne is legyen,
Adj még erőt hozzá hitem.
Embercsoda
A vers a lélek szószólója,
De ha nincsen túl sok dolga,
Szürke világ ölel csak át,
Mint egy kopott, ósdi kabát.
Ám én ennél többre vágyok,
Titkos ajtókat kitárok,
Embercsodát így lelhetek,
S akármikor verselhetek.
A Vers szivárvány fent az égen,
Nyár sóhaja fagyos télben,
S egész évben mi más volna,
Mint a lélek szószólója.