A vers, a lélek szószólója

A Karácsony a barátom,

Mindjárt itt van, jujj de jó,

Olyan, mint a lelkekben

Egy kedves kis zöld manó.

Tölgyfa ágán üldögél,

S szomorkodik éppen,

Mert lemászni nincs esély,

S ez számára szégyen,

Hisz így meg, nem érkezhet

A lelkeknek udvarára,

S az emberek rá nem lelnek,

Hát sírásra görbült szája.

Ó, ha szárnya nőhetne,

Nem lenne semmi gondja,

De ez itt most nem mese,

Így csak egy megoldás volna.

Akármennyire is furcsa,

Mégis kimondható,

A megoldás egyik kulcsa,

Te vagy kedves hallgató.

Mert, ha tiszta szívből

Csodát tenni szeretnél,

A kis manó majd ettől

Az ágon tovább nem henyél,

Hanem odateleportál

Épp a lelked udvarára,

S ott majd persze ő nem lófrál,

Hiszen éppen az a vágya,

Hogy ez évben is újra

Az udvarodon megtalálod,

S a mosolya azt súgja,

Boldog lesz a Karácsonyod.

Adj időt magadnak,

A csendből szőtt szavaknak,

A szíveknek, és a dalnak,

S mind veled maradnak..

Adj időt a percnek,

S ha együtt átölelnek,

Béklyók szétszakadnak,

Adj időt magadnak.

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”

Míg lépdel az úton a földi zarándok...
„Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...”

Már béklyózza egyre a Múló Időt...

A végtelenben mesteremmel,

Ezt a verset „együtt írtam”,

S érzem egyre a szívemmel,

Egy percet sem feküdt sírban,

Itt él köztünk mindörökre,

Mert van még ami változatlan,

S ha legyintesz most csak erre,

A lélek örlő szürke zajban,

S mobilodat hőn imádva

Lépkedsz üres, fakó szívvel,

Elárulom,hogy mi a pálya:

Végül Sehovába érsz el.

Állj meg kérlek csak egy percre,

S rá lelsz majd könnyedén,

Hisz Ő mégis mi más lenne,

Mint lelkedben a Rím, s a Fény.

S a kettő együtt vezérelhet,

Hogyha ránk szakadt az Éj,

Európa újra csendes...

Ugye van rá még esély?

Míg túl sok ember az ördög bábja,vesztésre áll a földi játszma,

Csak pislákol a Szeretet lángja, s szebb Jövő Ajtaja zárva.

Nem fémből készült a lakat rajta,hisz hírből se szokványos fajta,

Önzés és hazugság összegyúrva, s az eredmény nem kicsit durva.

Vajon milyen megoldás lehet itt a nyerő?

KULCS A LAKATHOZ CSAK EGYÜTT KÉSZÍTHETŐ.

Fogynak a napok,a hetek, az évek,

De változatlan, az ,amit érzek,

Megyek az uton és nem csak álom,

Hogy az Élet igaz, jó barátom.

Ragozhatnám ezt, de ennyi a lényeg,

És lehet már holnap célomhoz érek,

Mert változatlan, az, amit érzek,

Nagybetűvel írom , azt a szót,  ÉLEK.