A vers, a lélek szószólója

Irodalom
Denn•  2023. november 17. 16:35

Adj időt

Adj időt magadnak,

A csendből szőtt szavaknak,

A szíveknek, és a dalnak,

S mind veled maradnak..


Adj időt a percnek,

S ha együtt átölelnek,

Béklyók szétszakadnak,

Adj időt magadnak.

Denn•  2023. június 10. 17:26

PETŐFI ÉL, avagy EURÓPA ÚJRA CSENDES?

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”

Míg lépdel az úton a földi zarándok...
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...”

Már béklyózza egyre a Múló Időt...


A végtelenben mesteremmel,

Ezt a verset „együtt írtam”,

S érzem egyre a szívemmel,

Egy percet sem feküdt sírban,


Itt él köztünk mindörökre,

Mert van még ami változatlan,

S ha legyintesz most csak erre,

A lélek örlő szürke zajban,


S mobilodat hőn imádva

Lépkedsz üres, fakó szívvel,

Elárulom,hogy mi a pálya:

Végül Sehovába érsz el.


Állj meg kérlek csak egy percre,

S rá lelsz majd könnyedén,

Hisz Ő mégis mi más lenne,

Mint lelkedben a Rím, s a Fény.


S a kettő együtt vezérelhet,

Hogyha ránk szakadt az Éj,

Európa újra csendes...

Ugye van rá még esély?

Denn•  2023. június 4. 14:09

A kulcs

Míg túl sok ember az ördög bábja,vesztésre áll a földi játszma,

Csak pislákol a Szeretet lángja, s szebb Jövő Ajtaja zárva.

Nem fémből készült a lakat rajta,hisz hírből se szokványos fajta,

Önzés és hazugság összegyúrva, s az eredmény nem kicsit durva.


Vajon milyen megoldás lehet itt a nyerő?

KULCS A LAKATHOZ CSAK EGYÜTT KÉSZÍTHETŐ.

Denn•  2023. május 30. 16:47

NAGYBETŰVEL ÍRVA

Fogynak a napok,a hetek, az évek,

De változatlan, az ,amit érzek,

Megyek az uton és nem csak álom,

Hogy az Élet igaz, jó barátom.


Ragozhatnám ezt, de ennyi a lényeg,

És lehet már holnap célomhoz érek,

Mert változatlan, az, amit érzek,

Nagybetűvel írom , azt a szót,  ÉLEK.

Denn•  2023. május 25. 15:13

Miért lennél bárki más?

Hogyha lehetnél óriás,

Miért lennél bárki más?

Ám,ha törpe módban élsz,

Elárulod, mit remélsz?


Célod soha el nem éred,

Olyan apró minden lépted,

Százszor többre vagy te képes,

Hisz lépésed hétmérföldes.


Lesznek akik eléd állnak,

Mert lelkedbe sosem látnak,

Valós arcod nem ismerik,

Csak a törpét, ezért merik,


Feltartani lépten-nyomon,

Ki nem te vagy a túloldalon.

Az óriás frászt hoz rájuk,

S inába száll bátorságuk.


Persze csakis azzal teszi,

Aki majd ezt megérdemli.

Ám amikor gyengére lel,

Ki a föld porában hever,


Felsegíti kezét nyújtva,

Óriásnak ez a dolga.

Mire vársz hát,indulj végre,

Mivel van rád nagy szüksége,


Ennek a dölyfös világnak,

Hol embertörpék frangálnak,

Öntelt arccal oly rég óta,

Nem kaphatók semmi jóra.


Te csak tegyél földi csodát,

Mutass mindig szívből példát,

Belül érzed, nem vagy te más,

Csakis egy emberóriás.