Isten kincse

Ha a "zsákod" már túl nehéz,

Könnyítenél néha rajta?
Inkább derítsd ki mennyit érsz,
Mivel nem vagy olyan fajta,

Aki csak eltékozolja
Élete minden aranyát,
Aztán a Sorsot okolja,
Saját magát így verve át.

Lesz, ki kivágná zsákod,
Hogy elszórd az összeset,
De szemébe nézve látod,
Mit is akar tenni veled.

Átgyúrni úgy a lelkedet,
Aki voltál, már ne legyél,
Van, mi akkor is eltemet,
Ha a szíved még tovább él.

Ígérget majd mindenfélét,
S közben ejt lyukat a zsákon,
Elárulom most a végét,
Vonszol magával rabláncon,

Oda, ahol már a Béke,
Soha többé rád nem talál,
S múltad szerteszéjjel tépve,
Elnyel a Gyűlöletmocsár.

Óvd hát a zsákodat egyre,
Fontosabb ennél mi lehet?
Hisz benne van Isten kincse,
Mit úgy hívunk, hogy „Szeretet”.