A Diósgyári vár

A magyarországi várfelújításokkal kapcsolatban, mostanában két  fontos dolgo történik.
Az egyik az, hogy sorra készülnek a szebbnél szebb, érdekessebnél érdekesebb 3D munkák, amelyeken kiváló betekintést nyerhetünk múltunkba. Ezekről a modern, virtuális megjelenítésekről ódákat lehetne zengeni.

A másik történet már korentsem boldogít mindenkit, sőt mondhatni felháborítja a gyanútlan nézelődőt. A mai, új divat szerint a klasszikus várfelújítások túlhaladottak.
Helyette nyugodtan lehet alkalmazni vasbetont, különböző csempéket, miegymást, bármit ami kellően elüt az eredetitől, ami kellően láthatóvá teszi a szemlélődőknek, hogy itt bizony vannak nem eredeti részek is. 

Na erre a legfénesebb példa a Diósgyőri vár különös, vagy inkább teljes félreértésen alapuló "felújítása".
Hogy ez a gondolat onna jött-e, hogy hülyének nézik az embereket, akik alkalmatlanok észrevenni egy mai és egy középkori kőfal közötti különbséget, azt én nem tudom, de mindenképpen félútán állnak az újító szellemű történészek, restaurátorok.
Nekem még volna néhány javaslatom:

Mindenképpen legyen minden felújítás esetén legalább:

1 sor fürdőszobai üvegtégla;

1 sor zsolnai kerámiából készült sarokdísz;

1 sor az építtetőket és azok politikai vezetőit méltató emléktábla,

1 db. az újjáépítésben elévülhetetlen érdemeket szerzett szocialista brigád nevét megjelenítő kőkoszorú.

Legyen az igénytelenség az új igényesség!