attivad blogja

Egyszerűen, tisztán
ballagsz át az utcán.
Körülötted némán
összegyűlik néhány
simulékony vénlány.

Tudakolják titkod.

A titkod marad titok,
s én csak belül sírok,
mert tudom, mi az ármány:
elérhetetlen bálvány.

Lekéstelek, mint máskor,
rohantam, mint százszor,
egy pillanat voltál,
csak lélek-szivárvány,
eltűntél a Nappal,
te vándor cigánylány.

Mosolyogva hívtál,
hangod gurgulázott,
szoknyád csalfán libbent,
combod parolázott
éhes-kín szememmel,
keljfeljancsit játszott
lüktető eremmel.

Megkötöztél lopva,
elmém elorozva,
őrjöngök bibédért,
bolyhos kis csibédért,
lelked aranyáért,
cseresznye szádért.

Sosem érlek utol,
kavarogsz a széllel,
lelkem alá kapsz,
befújod láng-vérrel
vagy rubint ajkad szélén
a dermesztő dérrel.