árnyákba

megfeszült álmomban

meztelencsigák voltatok

egyiktek szólt

-ránk ne lépj...

s án ábrándos krisztusként

átléptem rajtatok.

szutykos térdű 

asszony-boszorkányok

hajastól kisütött

zsírján

szépen felcseperedtél...

a tudat szűkölő kutyakölke felet

ítéletet mondtál

de fodros felhőidről

már ne integess felém...