atrenon blogja

atrenon•  2022. december 24. 22:01

Áprilisi gondolatok

Olvasok a vonaton. Lehet hogy ez nem felel meg a valóságnak de most így a legkönnyebb kifejezni egy idegen felé mit művelek. Olvasok és ihlettel telitodok. Legyen ez egy mániás epizód, rajtam ugyan ne múljon. Egy sör hiányzik de nem akármilyen. Egy olyan aminek bő habja van nagyjából úgy egynegyede a korsónak és a hideg csapolastol verejtekes a korsó oldala amint arra a hűs felületre kicsapodik a vízgoz ami a légkörben jelen van úgy nagyjából 0,5 százalékban. Elég erős üveghazhatasu gáz elegy ez a vízgőz tulajdonképpen mi vagyunk a föld nevű otthonunk belső égésű kis kamrai, mi emberek akik befutik a végtelennek tűnő szoba legteret és méltóságteljes lassú halálos szertartást végezve fojtjuk meg magunkat. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ezrei jelennek meg agykergem csillagoktol fényes egboltjan, és mint fénylő üstökösök húzzák fényes már már vakító csóváikat rajta. Olykor ha nem figyelek elvakitjak a többi halovány de igen tartós csillagot, és ezért lehet az hogy egy csillagokra optimalizalodott gps vezetés felmondja a szolgalatot és rossz villamosra szállok fel öntudatlanul. Majd magamhoz térve, elharitva az üzemzavart ocsudok csak fel végtelenul emberi mivoltomra és a csodálattul elamulva gyűjtöm be más galaxisokrol érkező vizuális ingereket amelyek fényei némi késéssel de megerkeznek az obszervatóriumokba. Emberi, már már szinte undorítoan realista.

Még mindig hiányzik az a sör és ahogy haladok előre az időben ez a pusztító sóvárgás igencsak erősodni fog. De az írás átmenetileg biztonságot nyújt hogy ismét feleszmeljek erre az osztontol vezérelt szánalmas emberi mivoltomra de hát mi más értelme is lenne. Tulajdonképpen nem sikerül mélyebben kifejtenem ezeket a gondolatokat, ezt majd beszurom a következő generációk feladatai köze mint egy amolyan kis side-mission hogyha akarják megfejtik és jókat nevetve zendulnek egyet a földi lét mindenhonnan kiszurhetetlen zajától és talán ezeket a sorokat nézve elgondolkoznak azon hogy mennyire rekurzív ez az érzés mely generációk óta egy örök konstanskent szerepel életünk változóktol hemzsegő egyenletrendszereben. De most itt az ideje az életnek nem lehet csak úgy szemlelodve mint egy mozit végig ülni és várni mikor jön végre az izgalmas rész mert valójában ez az izgalmas rész. Tervezzük, szövögetjuk gondosan ezt a csattanót hogy mikor jön és egyenesiti ki a meanderezo eletkanyarunk egy egy ágát, de valójában csak az a biztos hogy a bolondnak van egyedül igaza, a többi paraszt pedig csak fölényesen kérkedik azzal ami úgyis porrá lesz csak idő kérdése. De mi az ami örök, ami méltó a kerkedesre, ami tisztességes ellenfelet képvisel a bolond bölcsessége szemében, na ez az amivel csak azok az átkozott emberek rendelkeznek akikben megvan az a hajlam hogy az égő gyertya másik vége felől erzekeljek az elmúlás szépségét