Dolgozat Boborjánról

athleta_christi•  2010. november 4. 21:08

A dolgozat az anyanyelvi készségfejlesztés c. kurzusra íródott 2008-ban. 

 Pandacsöki Boborján nyelvezete 

 Boborján születésről több elmélet is született. De az biztos, hogy egy Besenyő Pista bácsi nevű egyénnel szoros kapcsolatban áll. És az is biztos, hogy a nyelvi leleményessége nem ismer határokat. Szeret új szavakat kitalálni, összevonni, egy-két betűt felcserélni, rosszul egyeztetni – így keltve derűt akarva-akaratlanul. Ha jobban megfigyeljük, akkor látjuk, hogy bizony van, amit mi is gyakran rosszul mondunk, nem csak Boborján. Gyakori hibák, amikre oda lehetne figyelni. Álljon itt kis összeállítás a megfejthető szavakból.
„Ha azt mondod a levesnek, hogy hamm, akkor megevődik.” Ez egy bonyolult tartalmú passzív szerkezet. A megevődik helyett az, hogy „akkor azt megeszed” sokkal szebb lenne. De akkor persze elveszti a humorosságát. A távolugoróversenyen tipikus példája egy betűbetoldásnak. Helyesen: távolugróversenyen. Itt egy ’e’ nem kellene: következetében. Jól: következtében. A díványon morogott, elég egy ’o’: morgott. A megijedett (ez gyakori szó Boborjánnál) megijedt helyesen. Egy rossz szó használata a mondat értelmét is torzíthatja: „Csak úgy, nagy svunggal nekifutok egészen az első sorig, és onnan nézek fel a színpadra.” Nekifutni valaminek szokott az ember. Más szóval: Csak úgy, nagy svunggal előre futok, egészen az első sorig. Hiteles feljegyezéseket, itt a feljegyzést kellett volna használni, a feljegyezés magát a folyamatot írja le. Közösen megállapítgattuk, ennél a gyakorítás használata felesleges, mert csak egyszer állapítunk meg valamit, a sima múlt elég, azaz megállapítottuk. A következő két szó hibájához hason-lókat gyakran hallhatunk az utcán is. Bátorabb vagyok, a fokozásnál változik a szótő: bátrabb vagyok. Lábomat, az ’o’ és ’a’ felcserélése: lábamat helyesen.
Sokszor tévesztjük az ugorni/ugrani használatát. „Igen, mer’ én kétszer is le merek ugorni.” Helyesen: „Igen, mert én kétszer is le merek ugrani.” Másrészt jellemző a mai nyelvhasználatra az utolsó hangok leharapása a szóról. A leggyakoribb a mert t-jének és a –ban/-ben toldalékok n-jének elhagyása. Az oviba’. Eszem ágába’ sincsen. Csomagba’. Azér’.
Ne hapciáskodjon már! A hepciáskodik és a hapcizik szavak összevonása. Itt a műsorvezető tüsszentésre mondja. Tipikus betűsorrend felcserélés: Pirmitív állat!, azaz Primitív állat! Szégyellettem magam-ból lesz Szégyelltem magam.
A háromszázezeret-ben kicsit sok az ’e’, elég ennyi: háromszázezret. Szuahéli nyelvül is tudok. Rossz igeragozás. Szuahéli nyelven is tudok, a jó alak.
Beröhögök ezen. Plusz igekötő, amitől a szónak semmi értelme nincs, csak rá ragad a használójára névjegyként.
Azért, mert az elefánt, az sokáig élek. Ez ahhoz, kapcsolódik, hogy Boborján beöltözött elefántnak, mert az sokáig él. Hétköznapi nyelven: „Azért, mert az elefánt az sokáig él, ezért (majd) én is.” Maszkimum ezeret, itt a maximum magyarosítva és betűcsere, de nem szokás így írni. Maximum ezer (évig fogok élni). „Hát, az úgy van, hogy amikor megdögölök, akkor előtte beharapok élesztőt, és akkor föléledek.” Két szó, amit sokszor kiejt Boborján. A megdögölök simán megdöglök. A beharapok nehezebb már, itt is a plusz igekötő ad más értelmet. De a mondat szebben: „… amikor megdöglök, akkor előtte beleharapok az élesztőbe…” „Hát azér’, mer a cilivizációban sok embernek nincsen intelligenicicájuk.” Itt is két ’t’ lemaradt, van 2 betűcsere, és egy szóba egy másik beolvasztva. Feloldva: „Hát azért, mert a civilizációban sok embernek nincs intelligenciája (és cicája).
Boborjánra jellemző, hogy szeret játszani a szavakkal, és egyszer így, egyszer úgy mondja őket – hangulattól függően. Áprilisból lett árpilis, márciusból lett mácrius, és megint egy ’t’ lemaradt: Ausz’rália. Félelmes tigriset, ami szokott lenni t trigris is, de mi csak mondjuk azt, hogy félelmetes tigrist. Két egybecsengő hangzású szó nem biztos, hogy azonos jelentést hordoz. A bérgyilkos érdekes módon vérgyíkos lesz.
A következő versikében az alany-állítmány egyeztetés elmaradása figyelhető meg. „Nem is vagyok kézzel fogott bogárka, /Szün! / Nem vagyok én a markomba bezárva. / Szün! / Nem félek, hogy összenyomom engemet […]” Értelme valami ilyesmi lehet: „Nem is vagyok kézzel megfogott bogárka … Én nem vagyok a markomba bezárva … Nem félek, hogy összenyomom magamat.”
„Az indiánok megüldözik a hülye Nándit.” Felesleges itt az igekötő.
Belesajogott, nem kell az ’o’: belesajgott. „Magának nincs kekszed?” Az alany és állítmány nem megfelelő így. Vagy úgy lenne jó, hogy „Magának nincs keksze?”, vagy úgy hogy „Neked nincs kekszed?”.
A következő szavak a humor jegyében születtek több szóból. Pisziáter: pszichiáter és piszmog talán, a szövegből se derül ki. Modelárom: moderál és modell. A színműt színmú-nak érti. A következő félreértés az olvasottság hiányára is rámutat. A Candide-ról azt hiszi, hogy az egy könyv, ami a kandidiről szól, azaz a férfi mellbimbóról. Ha már könyv, akkor pár változat az aktakukacra és a könyvmolyra: könyvtárhernyó, kötetgiliszta, regénypióca, ponyvacsótány. „Az ember a lábával idejöveszti”. Érdekes kifejezés az idejönre. „Ez már tényleg hazudás!” Ilyenkor a hazugságot használjuk, a hazudnit igeként rakjuk mondatba. Két szóból ismét egy harmadik, csak az egyik jelentését tartja meg: unszinaptikus - unszimpatikus és szinoptikus (idegrendszer). Hülyeségebbnél a fokozást inkább így kéne megoldani: Nagyobb hülyeség. „Néha vinném sétáltatni is, de eddig mindig nem ért rá, […].” A mindig helyett a soha szerencsésebb lenne. Csak a rím kedvéért lettek ezek ilyenek: „Rossz lenne, ha hárman volnék, mer’ mindig mindent énrám fognék.” Talán: „Rossz lenne, ha három lenne belőlem, mert mindig mindent magamra fognék.” „A legrosszabb, hogy egyen vagyok, mer’ egész nap csak unatkozok.” Ez pedig: „A legrosszabb, hogy egyke vagyok, mert…”
Pár újítás: Morogó: morgó élőlényeknél a morgást kiadó szerv. Ciceratopsz: Régi macska. Ős-Mici. Még nem találtak kövületet, úgy tudom.
„Dinoszaturnusz jött szembe”. Hogy miket össze nem lehet olvasztani. „Na, ezvel jól elbántak az orrlővészek!” A ’v’ hasonul a ’z’-hez tehát ezzel lesz. Az orvlövészt sokan rosszul jegyzik meg. Bogárt, ügyelnünk kell itt is, hogy változik a szótő: bogarat. „Én vagyok ennek az öcséje? Öccse a helyes alak.
A kádi dugóleső érdekes megközelítése az úszószemüvegnek. Utoljára pedig egy mesés elem. „De, mer’ találkozott a jó tündérvel, és az varázslott neki!” Érthetően: „De mert találkozott a jó tündérrel, és az varázsolt neki!”


Forrás:
Dolák-Saly Róbert, Szász Móni: Boborján, Budapest, 2004, Európa.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!