Címtelen 2.

atelk•  2019. szeptember 21. 19:23

Lopott perccsokor volt a nyár,

őszi csöndpihék hullnak már.

Piros mosolyú napsugár,

barnalevelű fára száll.

 

S lassan jön a tél, fagyos.

boldogságpárás, illatos.

Talán lesz még úgy, lesz bizony,

mikor hangodból jót iszom.  –

 

Keringő után fahéjas meleget,

fázós madárka épp abból csipeget.

Nem repült el, hű maradt,

mint tenyeredben a pillanat!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

atelk2019. szeptember 24. 12:59

@csillogo: Köszönöm, hogy nálam jártál. Békés őszi napokat kívánok.

csillogo2019. szeptember 22. 20:22

"Csipegettem" a soraidat - nagyon bájos, szeretni való vers!

atelk2019. szeptember 22. 19:46

@Törölt tag: @Mikijozsa: Köszönöm, hogy olvastatok, szép estét!

Törölt tag2019. szeptember 21. 20:22

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2019. szeptember 21. 20:11

nagyon szép hasonlat a nyárról, emeli a verset, grat