asztalos-sly blogja

flagranti-poeta•  2014. május 13. 18:44

ROZSDA ÚT (A nyomor hétköznapjai)

ROZSDA ÚT


Rideg útcák koszos helyén,

mit találsz a kuka helyén?

Miért maradtál itt nyomor,

ha folyton éhes,a gyomor,

merre talállak remény,álom,

ahol,a boldogságot megtalálom.

Fájdalmadban el ordítod magad,

de a lelked,egyedül marad.

Nyomor,magány,ez fertőzés,

véget nem érő, vérzés.

Nélkülözés egy rossz álom,

nem talállak régi kabátom.

Utcán a kutya, meg morog,

a gyomrod pedig egyre, korog.

Tested immár roskadozó híd,

segély kéröen hív.

Ha azt érzed,vége nincs remény,

eljön hozzád is a szerető,fény!

Megérkezik Isten,teremtménye,

boldogságott hoz,ő Isten kegyelme!


(A Vers cime:ROZSDA ÚT.Tasi Bernadett adománya.)



flagranti-poeta•  2014. május 6. 07:31

ÖRÖKKÉ

ÖRÖKKÉ

Hosszú magányos estéken,

csak régi barátomat keresem.

Jártuk,bolyondtuk az utcákat,

beszéltünk,jóról és szépröl,

meg talán a jövöről.

Ó,azok az újkerti éjszakák!

Álom volt-e vagy valóság?

Felnőtünk,és eltüntek a jó barátok,

de rád mindig szívesen gondolok.

Most is itt vagy velem,

és messziről fogod a kezem.

a multban is szerettél,

az idő folyamán követtél.

Ahogy a Múzsám elhagyott,

vissza adott egy régi barátot.

Eltelt oly sok-sok év,

újkerti szívümk most is él.

Mert Újkertiek vagyunk,

És örökre!Azok is maradunk..!


A DEBRECENI RÉGI BARÁTAIMNAK AJÁNLVA.

A VERS PÁLINKÁS ERIKÁNAK IRÓDOTT.



flagranti-poeta•  2014. május 4. 12:29

Istenem a teremtő

ISTENEM A TEREMTŐ

Istenem kegyelme,tekintete,

mindent átható szeretete.

bünös léleknek,

megbocsájtó fejedelme.

Aki jóságott,szerelmet adtál,

az emberi szívnek.

Kegyetlen ez a világ,

de aki akar,megtalál!

Miért az élet gyötrelem,

ha szerelmem nem lelem?

Sorsom ölmeg,a lét folytogat.

Istenem a magasban,

öröké meghalgat.

Bünös ez a vílág,

Fiad is elhagyta már!

Adj hát feloldozást!

És fájdalmam messze jár.



flagranti-poeta•  2014. május 4. 10:24

Lelkek kavalkádja

LELKEK KAVALKÁDJA

(Tasi Bernadettnek)

Egyszer ez az esett,megesett,

ahol egy mosolygos lány,beesett.

De fáradt szemem kiesett.

Ott ált elöttem egy idegen lány,

de hisz őt már régóta ismerem!

De hol?És mikor?

Elöttem lebeg a középkor!

Most látalak életemben elöször,

de a lelkünk, nem most beszél elöször.

Egyszer valamikor réges-rég,

szív lélek egybe ért.

Hosszú ideig tartott ez a kapcsolat,

még egy tragédia miadt megszakat.

És mi történt ez alatt?

Két lélek,külön bolyongott,

ember öltők alatt.

De eljön az ídő, és eljön a perc,

Ahol újra két lélek,két szív,

megértöen egymást hív!


A nagymamádnak mincsen lekvárja,

Ez a lelkek kavalkádja!



flagranti-poeta•  2014. május 4. 10:10

ÁLOM ÉS VÉGZET

ÁLOM ÉS VÉGZET

Menj kedvesem,járd az útadat,

éld át álmaidat.

Életünk,sorsunk,végzetünk,

magunk keressük, furcsa természetünk.

Álmokat,terveket,szerelmeket,

épitünk,és kapcsolatunkokat átvészelünk,

ezt már rég,megirták nekünk.

A te álmod pont olyan mint az egyém,

A képzeleted és álom völgyében,

menekülhetsz futhatsz az éjben.

Fényt keresve szíved,élöhelyén,

képet alkot szemed,

egy fantáziaszüleményt.

De megtalálod mind ezt,

mit elfed a párkál irománya.

Éld hát!Mit megnem irtak.

Éld az álmaidat!