asztalos-sly blogja

ISTEN FIA ÉS A HALÁSZ

 

A halász hajóját felkészítette, 
mikor egy kedves arc ált, 
hirtelen előtte. 
Hosszú ruhálya alatt,vékony alkat, 
szakált viselt,vállig érő hajat 
szeme csillogott,a fényes nap alatt. 
Arca kedves,tekintete szeretettől sugárzó,
megjelenése szegényes,
de kápráztató. 
Hangja oly megnyugtató,
Isteni bölcsesség minden szó. 
A halászt arra kérte,szálljanak vizre, 
és ő a jó fogást igérte.
hitét az idegenbe vetette, 
Csónakját elkötötte, 
elindultak a nyílt vizre. 
Ahogy csónakjából a hálót, 
a vizbe vetette, 
az idegen a kezét,
a vizbe érintette. 
Mikor hálóját kihúzta, 
halak százai néztek rá vissza. 
Tekintete elmerengve, 
rájött,Isten fia ül vele szembe!

 

 

 

Kereszt, ami kék!

Kékkereszt,kezedet elnem ereszt,

fájdalmadat,kereszülrepeszt.

Imádságuk fényt,

és szeretetet keleszt.

Istenünk,a nevénél,nevezd!

Fájdalmad,kinod,talán összerepeszt?

de velük Istenedhez hazamehetsz.

Nevüket igy, ne kérdőjelezd!

Térj be te is ő hozzájuk.

Miként szíved fájdalma elér,

meg fogja kezed,

több szerető tenyér,

a te kínod is belefér!

Gyerre hát el hozzánk el,

találj ránk,büneiddel!

A Kecskeméri Református Kékkereszt Csoportnak.

ROZSDA ÚT

Rideg útcák koszos helyén,

mit találsz a kuka helyén?

Miért maradtál itt nyomor,

ha folyton éhes,a gyomor,

merre talállak remény,álom,

ahol,a boldogságot megtalálom.

Fájdalmadban el ordítod magad,

de a lelked,egyedül marad.

Nyomor,magány,ez fertőzés,

véget nem érő, vérzés.

Nélkülözés egy rossz álom,

nem talállak régi kabátom.

Utcán a kutya, meg morog,

a gyomrod pedig egyre, korog.

Tested immár roskadozó híd,

segély kéröen hív.

Ha azt érzed,vége nincs remény,

eljön hozzád is a szerető,fény!

Megérkezik Isten,teremtménye,

boldogságott hoz,ő Isten kegyelme!

(A Vers cime:ROZSDA ÚT.Tasi Bernadett adománya.)

ÖRÖKKÉ

Hosszú magányos estéken,

csak régi barátomat keresem.

Jártuk,bolyondtuk az utcákat,

beszéltünk,jóról és szépröl,

meg talán a jövöről.

Ó,azok az újkerti éjszakák!

Álom volt-e vagy valóság?

Felnőtünk,és eltüntek a jó barátok,

de rád mindig szívesen gondolok.

Most is itt vagy velem,

és messziről fogod a kezem.

a multban is szerettél,

az idő folyamán követtél.

Ahogy a Múzsám elhagyott,

vissza adott egy régi barátot.

Eltelt oly sok-sok év,

újkerti szívümk most is él.

Mert Újkertiek vagyunk,

És örökre!Azok is maradunk..!

A DEBRECENI RÉGI BARÁTAIMNAK AJÁNLVA.

A VERS PÁLINKÁS ERIKÁNAK IRÓDOTT.

ISTENEM A TEREMTŐ

Istenem kegyelme,tekintete,

mindent átható szeretete.

bünös léleknek,

megbocsájtó fejedelme.

Aki jóságott,szerelmet adtál,

az emberi szívnek.

Kegyetlen ez a világ,

de aki akar,megtalál!

Miért az élet gyötrelem,

ha szerelmem nem lelem?

Sorsom ölmeg,a lét folytogat.

Istenem a magasban,

öröké meghalgat.

Bünös ez a vílág,

Fiad is elhagyta már!

Adj hát feloldozást!

És fájdalmam messze jár.