Elveszett Angyal

ELVESZETT ANGYAL

Az idő fogságában,

a bűn aljas mocsarában.

Ő,az aki a földön ragadt,

a keserű magány reája szakadt.

Az emberek bűnös világában,

vándorol egy szűk sikátorban.

Haja csapzott,szárnya kopott,

pedig ő sosem lopott.

Arca fájdalommal teli,

istenének hívását lesi.

Szomorú fájdalma és kínja,

Angyali társát hivja!

Szerelme majd megsegiti,

ápolja őt és szereti.

De medig kel még várnia?

Még szerelme és Istene megtalálja.

Bolyong ő, egyedül a magányban,

szenvedéssel teli kárhozatban.

Mikor majd senki nem látja,

fényesség hullik reája!