"Jézus Krisztus visszatért"
VersA Fényhozó
Részlet a "Jézus Krisztus visszatért" című zenés-verses utazásból.
Ha takarója a nagy világ,
Nem fog fázni többé soha,
De hogyha már csak gyertyaláng,
Még a szellő is elfújja.
Ha ott él még a szívedben,
Ülj le bátran mellé néha,
Öleljed át csak szép csendben...
Hisz ő lelked foltozója.
Ám ha már csak apró törpe,
És óriás a bánata,
Mosolytükrét összetörte,
Az Éjkirálynak zord hada.
A Hajnal tömlöcbe zárva,
Többé már nem köszön reánk,
S mondd mit ér a földi játszma,
Ha üres szó a „miatyánk”?
Könnye hull a kis törpének,
És szárnyat bont a Félelem,
Ez egy rímes rémtörténet,
De maradj mégis itt velem.
Ketten, tízen, százan, ezren,
Megtudhatjuk mit ér a szó,
De ha elleszünk csak csendben,
Mondd, ki lesz majd a Fényhozó?
A Hajnal sorvad napról-napra,
A börtöne a végzete,
Nyolcmilliárd, ha feladta,
Csak szalmaláng lesz mind hite,
S mikor egy nap huss, ellobban,
Az Éjkirály trónjára ül.
Elárulod mért élsz szótlan,
Ha Fényhozó vagy legbelül?
Csimpaszkodik beléd a Félsz,
A lelkedre már éhesen,
De ez a vers kinyújtott kéz,
Ragadd hát meg és tarts velem.
Elíziumi mezőkre,
Majd egy nap csak így érhetünk,
Önző énünk csalva lépre,
Ha tényleg emberré leszünk.
Persze nem csak ímmel-ámmal,
Száműzve rég a lényeget,
Ha a jövő omló várfal,
A jelen még gyógyír lehet?
Ha nem élünk törpemódban,
Együtt ma még átírható,
Mért lennél csak egy a sorban,
Hogyha lehetsz a Fényhozó?
EPILÓGUS
Az Éjkirály, ha bennünk él,
Önmagunkkal szálljunk szembe...
Hallgasd a Szél miről mesél,
S hidd el, válaszra lelsz benne.
E „mesét” tán Isten súgta,
Tollát szeretetbe mártva,
Hol nevetve, hol meg sírva,
Legyél méltó mosolyára.
Jézus Krisztus 2024 - 01. Földi próba
/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá./
Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,
Egy park padján ül magába roskadva.
Habár nem mondanám túl álmosnak,
Mégis elszenderült, s,tán csak álmodta,
Hogy a váratlanul hozzá lépő férfi,
Megszólította, mintha rég ismerné már.
IDEGEN
Szerinted, mennyit ér a szó, ”Élni”,
Ha hited mindössze földig lerombolt vár?
JÁNOS
Minden vágyam,hogy igazán éljek,
De ahhoz meg kell születnem újra.
IDEGEN
Ugyan már, csak nem kéne félned,
Hogy malomkő lesz döntésed súlya.
/A férfi egy dallal folytatja mondandóját./
SZÍVDOBBANÁS
https://www.youtube.com/watch?v=acH6d0vM8lI&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=
Kérlek mesélj még az álmaidról,
A Csend tüzén elégnének lassan.
A néma szív nem válaszol,
Épp, hogy él,csak dobog,dobog halkan.
Egy furcsa tánc a földi lét,
Elfárad néha, egyre halkuló dallam.
Csodára vársz, ha lépni félsz.
Derítsd ki végre,mennyit érsz a zajban.
Bridge:
Ami „szétszakít”,ha túléled,
Egy nap majd összeforraszt.
Ez mért van így ,
Most ne keresd rá a választ.
A küldetés, bármi volt,
Már elrendeltetett.
A jövő bármit hoz,
Ugye feladni sosem lehet.
Refrén:
Szívdobbanás....Igazi ébredés...
Hidd el,hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás..Gyönyörű ébredés.
Álmod végre életre kelt.”
Egy dobbanás....Igazi ébredés...
Hidd el,hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés
Álmod végre életre kelt.
Múltunk mélyén él egy sebzett madár,
Égető fájdalom, ha mozdulatlan.
A nyomunkban jár száz apró halál.
Mind legyőzheted önmagadban.
Bridge....
Refrén...
JÁNOS
Úgy kezdted, „Mesélj még álmaidról.”
De, hiszen te nem is ismersz engem.
IDEGEN
Vajon majd a szíved mit válaszol,
Hogyha erről kérded szép csendben?
JÁNOS
Itt és most csakis téged kérdezlek,
Hát kérlek felelj őszintén nekem.
IDEGEN
Épp úgy, ahogy te, amíg lélegzek,
A szívem mélyén egyre él hitem.
Mindössze ennyi a lényeg,
Ám minden más tévútra űz.
„Parázsként mennyit érek,
Ha lángolhatna még a tűz?”
Ezt kérdezd meg önmagadtól,
Aztán tedd a dolgodat.
Amíg léted nem erről szól,
Nem vagy más, csak áldozat.
MESÉLŐ
János épp válaszolt volna,
De az idegen faképnél hagyta,
Ha életünk egy földi próba,
Sorsdöntő lehet minden napja.
Lehunyta szemét pár pillanatra,
Aztán mobilján hívott egy számot.
Azt meg, lehet senki sem tudja,
Hogy csak átélt furcsa, éber-álmot,
Vagy ott járt a férfi tényleg,
Mert köztünk él más és más alakban?
Mire a történet végére érek,
Tán válaszra lelsz majd önmagadban.
07. A szegények aranya
/A függöny összehúzódik a dal végeztével és a Mesélő egy monológba kezd./
Ameddig itt hatalmas úr a Pénz,
Az Ember mindössze apró szolga.
Vajon eldöntheti, hogy mennyit érsz?
Hiszen még csak nem is méltat szóra.
Önmagadat nagy királynak hiszed,
Pénzhegyed tetején büszkén ülve?
De boldogan mikor dobbant szíved?
Ahhoz kevés a világ összes pénze.
Szegények aranya a Szeretet,
A gazdagok mérge a Kapzsiság.
Ha szellő is elfújja hitedet,
Nem vagy csak egy földre hullt gyenge ág.
/A függöny széthúzódik. A helyszín továbbra is a park./
MESÉLŐ
János a parkban rálelt eközben
Középkorú, hajléktalan párra,
Néha van úgy,hogy csak szépen csendben,
Bárhol valóság lesz a szív álma.
Csak a háttérből hallgatta őket,
És úgy tünt, hogy nagyon boldog a pár,
Amely akármikor véget érhet,
Mint amikor télbe fordul át a nyár.
Azonban most még a lelkük egén,
Csak a Napfény járta vígan táncát,
Az ember lehet bármilyen szegény,
Hogyha valóra váltja az álmát.
Hiszen erre vágytak már réges-rég,
Így a számukra nem lehetett kérdés,
Hé te léleknyűvő nincstelenség...
Legyőz téged könnyedén egy érzés.
03. Farkasszemet nézni az ördöggel
Vannak, akik mindig restek,
Én ördögöt falra festek,
Épp azért, hogy megjelenjen,
És megküzdünk majd mi ketten.
Akkor, hogyha ölre mennénk,
Jó eséllyel vesztes lennék,
Csakis úgy lehetek nyerő,
Ha van elég lélekerő.
"Figyelj Ördög, öklök helyett,
Nézzünk inkább farkasszemet,
És a tét majd mi más lenne,
Győztesé a másik lelke."
Rábólintott, s kezdtük nyomban,
Félelemláng, hogyha lobban,
Vesztes leszek roppant hamar,
Pillantása vihart kavar.
Világunkat összedönti,
Ha túl kevés, ki legyőzi,
Önmagában akár százszor,
Sírunkon csak egy jót táncol.
Farkasszemet néznél vele?
Vagy kockázatnak nincs itt helye?
Elvagytok majd békét kötve,
Hisz nincs fegyver csőre töltve.
De azt tudd, hogy ott lesz közel,
Mert ő soha nem adja fel.
Én ily békét nem díjaztam,
S a küzdelmet választottam.
Legyőztem, vagy lettem préda?
A felelet ma még néma.
Tetteim a feleletek,
Emberbőrben kivé leszek.
/Míg a Mesélő besétált a színpad elejére, és előadta „versmonológját”, Ágnes a háttérbe vonulva hívott mobilján egy számot. Nem hallatszik, hogy mit beszélt a vers közben a hívott féllel, ám kezdetben harag olvasható le az arcáról, de a végén elégedett bólintással nyugtázta a beszélgetést. /
"Jézus Krisztus 2020" - Szerzők és énekesek
"JÉZUS KRISZTUS 2022"
„Vannak olyan álmok, célok,
Melyek sosem évülnek el,
A léleknek nem szabhat gátat
Sem idő, sem a hely.”
ének:
Rudolf R. Péter
Gedeon András
Zelenák Andrea Lelle
Orbán Ducos Tamás
Bognár Erik
zene:
Papp Béla
szövegkönyv és dalszövegek:
Kerékgyártó Dénes