"Jézus Krisztus visszatért"

/A függöny összehúzódik a dal végeztével és a Mesélő egy monológba kezd./

Ameddig itt hatalmas úr a Pénz,

Az Ember mindössze apró szolga.

Vajon eldöntheti, hogy mennyit érsz?

Hiszen még csak nem is méltat szóra.

Önmagadat nagy királynak hiszed,

Pénzhegyed tetején büszkén ülve?

De boldogan mikor dobbant szíved?

Ahhoz kevés a világ összes pénze.

Szegények aranya a Szeretet,

A gazdagok mérge a Kapzsiság.

Ha szellő is elfújja hitedet,

Nem vagy csak egy földre hullt gyenge ág.

/A függöny széthúzódik. A helyszín továbbra is a park./

MESÉLŐ

János a parkban rálelt eközben

Középkorú, hajléktalan párra,

Néha van úgy,hogy csak szépen csendben,

Bárhol valóság lesz a szív álma.

Csak a háttérből hallgatta őket,

És úgy tünt, hogy nagyon boldog a pár,

Amely akármikor véget érhet,

Mint amikor télbe fordul át a nyár.

Azonban most még a lelkük egén,

Csak a Napfény járta vígan táncát,

Az ember lehet bármilyen szegény,

Hogyha valóra váltja az álmát.

Hiszen erre vágytak már réges-rég,

Így a számukra nem lehetett kérdés,

Hé te léleknyűvő nincstelenség...

Legyőz téged könnyedén egy érzés.

/A Mesélő monológja végén széthúzódik a függöny, de egy fénysávot kivéve teljesen sötétségbe borul. A fény épp átöleli a színpad közepén ülő Jánost. Egy üveg sör van a kezében, melyből iszik pár kortyot, aztán kezdetét veszi egy dal az előadásában.

A színpadkép azt jelképezi, hogy mindez a lelkében történik./

A VILÁG KÖZEPÉN

/A dal elérése: 

https://www.youtube.com/watch?v=MKN5-pHX2u4&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA&index=3/

Tudom oly sok kérdés,

Feleletre vár,

Ám nem keresek választ,

Csak szeretnék élni már.

Úgy igazából élni,

Nem csak lődörögni,

Az emberlét ösvényén,

Együtt végigmenni.

Refrén:

Leülnék most a földre,

A világ közepén,

S meghívnálak egy sörre,

Csak Te lennél, meg én.

Ha néha elveszítlek,

Mindig megtalállak,

Ugye lehet még esélye,

Egy sokkal jobb világnak?

Van még annyi dolgod,

Néha téves úton járunk,

Jövőnk legszebb álmod,

Ha hitünk lesz a várunk.

Van még annyi terved,

Itt vagy, mégse kérdem,

Épp elég, hogy érzem,

Miről szóljon létem.

Refrén:

Élsz, mint égi vándor,

S hírnököd a fény,

De Rád lelhetek mégis,

Lelkem közepén.

Ha néha elveszítlek,

Mindig megtalállak,

Ugye lehet még esélye,

Egy emberibb világnak?

MESÉLŐ

Mivel Katalin nem mondott nemet,

Én pedig nem hallgatom ki őket,

Így tudni egyelőre nem lehet,

Hogy kiontva lesz-e majdan élet.

/A függöny összehúzódik, s elé lépve folytatta mondandóját a Mesélő./

Ki most épp ezt olvasod,

Nem is sejted holnapod?

Rémes lesz a titok nyitja,

Hogyha elég csak egy szikra,

S amikor majd lángra lobban,

„Lélekgerinc” nagyot roppan,

S jót nevet a gerinctelen.

Velem leszel, vagy ellenem?

A Láng, hogyha éhes szörnyen,

Felfal várost majd e-képpen,

Neve is van, bár ne lenne,

„Ő” a Káosz, s kész a terve.

Testet ölt, mert képes erre,

Pillantása, mint két penge,

Felhasítja ősi álmunk,

Hogyha egyre csodát várunk.

Aki tétlen, mind áruló,

Így lesz ő az uralkodó.

Nekem hitem a fegyverem,

Velem leszel, vagy ellenem?

Trónra ülve hízik mája,

Félelem a koronája,

Hadak ura áll mellette,

Torz pörölyként súlyt le ökle,

Vérvörös lesz minden lépte,

Hogyha nem hullsz majd le térdre.

Ugye tudod már a nevét?

Jelenünkben jövőnk a tét.

Úgy hívják, hogy Anarchia,

Nem véd tőle apró szoba,

Ellened nem emel vádat,

Csak rád töri az ajtódat.

Észbe kapni késő lesz már,

S a téren a Vén kaszás áll...

Amit látok, alig hiszem,

Kifeszítve feszületen...

Ennyi lesz a Béke léte,

Hiába hullt Jézus vére?

Hogyha ez csak egy rémálom,

Az ébredést régen várom.

Ám hogyha a jövőt láttam,

Ezer várost talpig lángban,

Kérdést újra fel kel tennem,

Velem leszel, vagy ellenem?

MESÉLŐ

A mobilján azt a férfit hívta,

Ki János apjának üzletfele volt,

Na és persze azt nagyon jól tudta,

A temérdek pénz csalásról is szólt.

Ugorjunk most az időben ismét,

Ám de csak néhány percnyit mindössze,

Így a férfi már érkezik tüstént,

És persze öltönybe öltözve.

/Jól szituált, hatvanas férfi siet be a színpadra./

Mr X

Halljam mi az-az életbevágó?

Egy tárgyalást szakítottam félbe.

ÁGNES

A jövőbevágó, inkább jó szó,

Mikor az embernek nincs pénze.

Mr X

Ez nem fordulhat elő számomra,

De a lényegre térnél már végre?

ÁGNES

Jánosra rájött a bolondóra,

És, meglehet,hogy sosem lesz vége.

Rálépett a Tisztesség útjára,

Ahol Jézus terelgeti nyáját.

Mr X

Humorom nincsen kötve pórázra,

De ne űzzön velem senki sem tréfát.

ÁGNES

Ilyesmivel sohasem viccelnék,

Az én jövőm is magával rántja.

A józan ész számára csak emlék,

Így lett János, Jézus balga bábja.

Mr X

Tényleg ezért hívtál ide engem?

Közöm a hitéhez miért volna?

Imádkozik majd szépen csendben,

Akár csak egy ájtatos, jó szolga.

ÁGNES

Nem zavarlak, hogyha ennyi lenne,

Éntőlem állónap térdepelhet,

Ám míg imáját mormolja egyre,

Egész vagyonomnak lába kelhet,

Mert felfedi majd az igazságot,

Miképp kezdett pénzetek fialni.

Mr X

Akkor hát mozgasd úgy, mint egy bábot,

Valahogy biztos lehet rá hatni,

Különben romba dőlhet életem,

És még a végén a sitten végzem.

ÁGNES

Ami tőlem telik, azt megteszem,

De félek, hogy nincsen már esélyem,

Hisz Jézus mozgatja a szálakat,

Behálózta a lelkét teljesen.

János mindössze csak egy áldozat,

És szabadulni tán már képtelen.

Mr X

Te felfogtad azt, hogy miről beszélsz?

Amennyiben létezett, rég halott.

Teljesen komolyan Jézustól félsz?

Megannyi hazugság, mit ránk hagyott.

ÁGNES

Hívei ezt épp fordítva látják,

Ne becsüld alá az ellenfelet.

Ahelyett,hogy a csodára várnánk,

Itt a megoldás csakis egy lehet.

Jánost új lakhelyre költöztetjük,

És roppant egyszerű lesz a képlet,

Persze csak az érdekében tesszük,

Mert a neve, Elmegyógyintézet.

Mr X

Az első lépésnek jó az ötlet,

De aztán végleges megoldás kell.

Ne legyen vele gondunk már többet,

Ő pedig igazi békére lel.

ÁGNES

Most arra célzol, hogy az életét...

Ezt most én kimondani sem merem.

Mr X

Mindkettőnknek jövője már a tét,

És amit kell, én éppen azt teszem.

De ilyenkor sosem személyesen,

A piszkos munkát majd más végzi el.

Hidd el azt bátran, hogy jól jársz velem,

Mert így nagyon-nagyon gazdag leszel.

Na persze azért ne értsél félre,

Meglehet egy angyal él még bennem,

Vagyok Isten gyarló teremtménye,

Csak most még ül konok, néma csendben.

/Mr X mondandója folytatásául egy dalba kezd./

ANGYAL SÁRBÓL GYÚRVA

Mért lennék csak egy a százból,

Gyúrok neked angyalt sárból.

Szép nem lesz, sőt inkább csúnya.

Az élet úgysem kicsit durva.

De mi lesz, hogyha

Életre kel benned?

S amit mondd majd,

Mindig azt kell tenned.

Bridge:

Angyal az emberek között...

Vajon meddig bírná?

Angyal az emberek között...

Lemondását írná.

Refrén:

Ne szépítsük a dolgokat,

Ránk is fröccsen a sár,

Az angyal csak áldozat,

Hogyha Földre száll.

Én mégis azt mondom,

Már lelkemben él,

Nekem kell megóvnom,

Míg színre lépni fél.

De eljön majd a nap,

És ott áll a téren.

Eljön majd a nap...

És nem lesz hófehérben.

Hófehér angyalt miért gyúrnák,

Hazugsággal besároznák,

Elneveznék példaképnek,

Ennél azért többet érek.

Semmi gond,

Ha életre kel bennem.

Tanulj angyal,

Figyelj most még csendben.

Bridge:

Angyal az emberek között...

Vajon meddig bírná?

Ha élne a lélekfal mögött,

Lemondását írná.

Refrén:

Ne szépítsük a dolgokat,

Ránk is fröccsen a sár,

Az angyal csak áldozat,

Hogyha Földre száll.

Én mégis azt mondom,

Már lelkemben él,

Nekem kell megóvnom,

Míg színre lépni fél.

De eljön majd a nap,

És ott áll a téren.

Eljön majd a nap...

És nem lesz hófehérben.

ÁGNES

Tehát az angyalt jól besározod,

Hogy így hozzád hasonlatos legyen?

Mr X

Az igazságpróbát most elbuktad,

Mivel én nem gonoszságból teszem.

Napról-napra feltárom előtte,

Az embereknek valódi arcát,

Így óvom őt életre nevelve,

S egy nap megvívja majd saját harcát.

Na de most már ideje indulnom,

Mivel az Idő roppant drága kincs,

Pénzzel jól kibélelve hatalom,

Csak egy szolga marad akinek nincs.

Gyere, és egy darabon kísérj el,

Közben majd elmondom a tervemet.

Ez a bolygó van kinek nyerő hely,

De megalkuvóként csak eltemet.

/Beszélgetve elhagyják a színpadot, de a nézők ezt már nem hallják, mert az időközben visszatérő Mesélő veszi át a szót./

Vannak, akik mindig restek,
Én ördögöt falra festek,
Épp azért, hogy megjelenjen,
És megküzdünk majd mi ketten.

Akkor, hogyha ölre mennénk,
Jó eséllyel vesztes lennék,
Csakis úgy lehetek nyerő,
Ha van elég lélekerő.

"Figyelj Ördög, öklök helyett,
Nézzünk inkább farkasszemet,
És a tét majd mi más lenne,
Győztesé a másik lelke."

Rábólintott, s kezdtük nyomban,
Félelemláng, hogyha lobban,
Vesztes leszek roppant hamar,
Pillantása vihart kavar.

Világunkat összedönti,
Ha túl kevés, ki legyőzi,
Önmagában akár százszor,
Sírunkon csak egy jót táncol.

Farkasszemet néznél vele?
Vagy kockázatnak nincs itt helye?
Elvagytok majd békét kötve,
Hisz nincs fegyver csőre töltve.

De azt tudd, hogy ott lesz közel,
Mert ő soha nem adja fel.
Én ily békét nem díjaztam,
S a küzdelmet választottam.

Legyőztem, vagy lettem préda?
A felelet ma még néma.
Tetteim a feleletek,
Emberbőrben kivé leszek.

/Míg a Mesélő besétált a színpad elejére, és előadta „versmonológját”, Ágnes a háttérbe vonulva hívott mobilján egy számot. Nem hallatszik, hogy mit beszélt a vers közben a hívott féllel, ám kezdetben harag olvasható le az arcáról, de a végén elégedett bólintással nyugtázta a beszélgetést. /