"Jézus Krisztus 2024"

Most ugrunk az időben pár percet,

Míg neje meg nem érkezett.

/Dühödt ábrázatú, negyvenes, dekoratívan öltözött nő viharzik be a színpadra./

Nem gondolt túl sok jót és szépet,

Ránézve, tudni máris lehetett.

ÁGNES

Mégis mi a frász fontos ennyire?

Időpontra vár a fodrászom.

JÁNOS

Tudom, hogy ez léted lényege,

S ha elkésnél, maga a rémálom,

Ám az igazi most jön el,

Mert ezennel vége a dőzsölésnek.

Egy érzés végre átölel,

Mától fogva a helyes útra lépek.

Elhunyt apám hatalmas vagyonát,

Szétosztom a szegények között.

ÁGNES

Két szemem normális embert lát,

Ki valójában már régóta lökött?

JÁNOS

Éppenséggel bolond eddig voltam,

A fényűző Élet vigyorgó bábja,

Apám pénzét két kézzel szórtam,

A Bűn ösvényén kábultan járva.

ÁGNES

Na álljon csak meg a nászmenet!

Ha jól értem ráleltél a fényre?

Itt a hunyó csakis Jézus lehet,

Ébresztő, az Istenszerelmére!

A Szeretet maszlagával beetettek,

S bár gyomorrontásod nem lesz tőle,

Súlyosabb az ára ily szeretetnek,

Koldussá válunk tán már jövőre.

JÁNOS

Tudom,hogy bolondnak nézel,

Igen,itt járt Jézus, és beszélt velem,

S megküzdve aztán a józan ésszel,

Azóta már vezérel engem hitem.

Persze nem zárom ki, képzelődtem,

De tudod mit? Nem érdekel!

Eddig mindössze, épp, hogy éltem,

Most végre az Élet átölel.

Van egy rossz hírem számodra,

Nemsoká mi ketten szegények leszünk.

Apámnak hatalmas vagyona,

Dúsgazdag jövőbe nem ingyen jegyünk,

Mert holnap nyilvánosság elé tárom,

A pénz nagy részét csalással szerezte.

ÁGNES

A Tisztesség már csak egy letünt álom.

Az ember ilyen világba mi mást tehetne?

JÁNOS

Most rátapintottál a lényegre,

Ám én nem leszek megalkuvó.

Nem vágyok másra, csak szélcsendre,

Mert ez már nem földi, pokoli show.

/János mondandója folytatásául egy dalba kezd./

KÉRDÉSEK

https://www.youtube.com/watch?v=qVdIKp1zpJE&index=11&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA

Kérdések rágják egyre csak lelkem,

Melyekre választ nem kapok.

Tán halál várja az összes tervem,

S balga mód ébren álmodok.

Ó a sokasodó kérdések,

Sötét árnnyá olvadtak össze lassan.

Hazugság, hogy nem félek,

Ha kántál az Árny,és sohasem halkan.

Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!

Mért? Mért? Mért?

Ostoroz a kérdéseknek zápora

Menekülnék, a fényt keresve,

De tudom lelkemből nincs hova.

Az árnnyal szembe kell néznem,

Választ csak tőle kaphatok.

A gyávaság maga a szégyen,

Békéről ma még csak álmodhatok.

Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!

A kérdések lassanként felfalják a lelkem,

Kérdések melyekre választ kell lelnem!

Kérdések nélkül gyáva mód sírnánk!

Kérdések melyek a jövőnket írják.

/A Mesélő még az elhúzott függöny előtt kezd mondandójába./

MESÉLŐ

Életünk, a lét előszobája?

Nem tudhatod, épp elég, ha érzed.

A Hitetlen, fonnyadt múltja bábja,

Ugye tükrödben sohasem nézted?

Ki magával viaskodik egyre,

Vesztesek közé beáll a sorba,

Hazugok hamis aranyát csenve,

Legszebb álmait sújtja a porba,

És közben üres szívvel kántálja,

„Nálam minden teljesen rendben van”,

S az Élet végül zsebre úgy vágja,

Hogy szinte sohasem élt boldogan.

Késő már a bánat hátra nézve,

Az Idő vissza nem forgatható,

Kit a kapzsi világ csalhat lépre,

Nem lehet más, csak egy megalkuvó.

Mindenki saját szekerét tolja...

Mondd, merre tart ez a modern világ?

Sosem volt, és nem is lesz főpróba,

De közös színdarab vár még mi ránk.

Ha lélekszárnyak mozdulatlanok,

Csak a Szürkék lusta táncot járod,

Legszebb álmaid didergő rabok,

És végül már a csodát sem várod.

A fürgén múló apró pillanat,

Pillangóként máris reppen tova,

De mikor megleled majd önmagad,

Tiéd a földi show, szíved otthona.

A múltban, és a jelenben járva,

Elmesélek most egy történetet,

A szebb jövő kapuja nincs zárva.

Ha szívetekben kaphat majd helyet.

Bár már régebben volt közölve pár rész,de felkerül a mű szövegkönyve az elejétől újra, mert kíváncsi vagyok mennyi embert érdekel ez a téma  egy rideg, pénzéhes világban.  Tudom, Te ki most ezt olvasod, jó eséllyel nem vagy sem rideg, sem pénzéhes, de a tippem mégis az, hogy max. 5-6 embert fog érdekelni részől-részre és legfeljebb két hozzászólás történik majd.


Természetesen a dalok is közölve lesznek, és bizonyságául. hogy nem kispályás "dologról" van szó, íme két dal a műből:


Akkor van még remény - Részlet a "Jézus Krisztus 2024" című zenés műből - ének:Schrott Péter

https://www.youtube.com/watch?v=iWSl3p9EoMM&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA&index=

https://www.youtube.com/watch?v=ZlM20I1CQ6o&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA&index=

/A dal után már hallhatóvá válik beszélgetésük/

ANNA

A Magány előtt földig hajoltam,

S a Reményt sárba fürdette szívem.

A világban egymagam maradtam,

De akkor te jöttél szembe velem.

ANDRÁS

Ó, én már azon-nyomban tudtam jól,

Te éppen vagy az, akit kerestem,

Pedig életem éppen arról szólt,

Gyűlnek a felhők egyre felettem.

ANNA

Furcsa dolgokat művel az Élet,

Nincstelenül is boldogok vagyunk.

Hogyha élethajónk nem kap léket,

Tán csak szürkén telne összes napunk.

Nem is oly rég még lakásban éltem,

De mindössze csak talpig magányban.

Most, amikor otthonom már nincsen,

Végre szívemet szélesre tártam.

ANDRÁS

Tehát annyi a Szerelem titka,

Hogy aludjunk parkban minden este?

ANNA

Ó, hátha mindössze ennyi volna,

Sok nő boldogan nincstelen lenne.

Nem változik meg az ősi recept,

Egy érzés végre már lángra lobban.

Mert ha az ember igazán szeret,

Szinte mindegy, hogy éppen hol van.

Meglehet, ez Isten ajándéka,

Hiszen megannyi rossz ért minket,

És ha véget érne akár már ma,

Átélhettük a „Gyönyörű szépet”.

ANDRÁS

Akkor most valamit elárulok,

Mert úgy érzem eljött az ideje.

Sajnos én halálos beteg vagyok,

És reménynek itt már nincsen helye.

Bár bonyolult műtét segítene,

Ámde egy kisebb vagyonba kerül.

ANNA

Segíthet mindig az ember hite,

Ez tán a számodra fel sem merül?

ANDRÁS

Ó, dehogynem, szinte egyfolytában,

Főleg mióta van kiért élnem.

Hiszek én még egyre a csodákban,

De mikor kell, elbúcsúzok szépen.

ANNA

Együtt legyőzzük a betegséged.

ANDRÁS

Attól tartok,hogy legyőzhetetlen.

ANNA

Éppen ez lenne benne a lényeg,

Csodát fogunk tenni mi majd ketten.

MESÉLŐ

A férfi válaszként átölelte,

És számukra már kétely nem maradt,

Az-az ölelés mi más lehetne,

Mint el nem múló néhány pillanat.

Örök lesz a lelkükben számukra,

Ott a parkban véget, hiába ért.

János már az elején jól tudta,

Hogy nyújt a számukra egy új esélyt,

Így hát a háttérből előlépve,

Mit szíve diktált, éppen azt tette.

Hadd legyen ő, két ember esélye...

Ez életének a legszebb terve.

JÁNOS

Nem szeretné zavarni önöket,

De meghallottam pár mondatot.

Na jó, füleltem is egy keveset,

Ám elhozhatom a szebb holnapot.

Sajnos csodát tenni én sem nem tudok,

De mégis módom van segíteni.

A műtéthez elég pénzt adhatok,

És lehet az ára, akármennyi.

ANDRÁS

Miért fizetné ki a műtétem,

Hisz eddig nem is találkoztunk még.

JÁNOS

Mivel Jézus súgta, hogy megtegyem,

S ő, magát már ismeri réges-rég.

/A függöny összehúzódik a dal végeztével és a Mesélő egy monológba kezd./

Ameddig itt hatalmas úr a Pénz,

Az Ember mindössze apró szolga.

Vajon eldöntheti, hogy mennyit érsz?

Hiszen még csak nem is méltat szóra.

Önmagadat nagy királynak hiszed,

Pénzhegyed tetején büszkén ülve?

De boldogan mikor dobbant szíved?

Ahhoz kevés a világ összes pénze.

Szegények aranya a Szeretet,

A gazdagok mérge a Kapzsiság.

Ha szellő is elfújja hitedet,

Nem vagy csak egy földre hullt gyenge ág.

/A függöny széthúzódik. A helyszín továbbra is a park./

MESÉLŐ

János a parkban rálelt eközben

Középkorú, hajléktalan párra,

Néha van úgy,hogy csak szépen csendben,

Bárhol valóság lesz a szív álma.

Csak a háttérből hallgatta őket,

És úgy tünt, hogy nagyon boldog a pár,

Amely akármikor véget érhet,

Mint amikor télbe fordul át a nyár.

Azonban most még a lelkük egén,

Csak a Napfény járta vígan táncát,

Az ember lehet bármilyen szegény,

Hogyha valóra váltja az álmát.

Hiszen erre vágytak már réges-rég,

Így a számukra nem lehetett kérdés,

Hé te léleknyűvő nincstelenség...

Legyőz téged könnyedén egy érzés.