Jézus Krisztus visszatért - Előszó

/A Mesélő még az elhúzott függöny előtt kezd mondandójába./

MESÉLŐ

Életünk, a lét előszobája?

Nem tudhatod, épp elég, ha érzed.

A Hitetlen, fonnyadt múltja bábja,

Ugye tükrödben sohasem nézted?

Ki magával viaskodik egyre,

Vesztesek közé beáll a sorba,

Hazugok hamis aranyát csenve,

Legszebb álmait sújtja a porba,

És közben üres szívvel kántálja,

„Nálam minden teljesen rendben van”,

S az Élet végül zsebre úgy vágja,

Hogy szinte sohasem élt boldogan.

Késő már a bánat hátra nézve,

Az Idő vissza nem forgatható,

Kit a kapzsi világ csalhat lépre,

Nem lehet más, csak egy megalkuvó.

Mindenki saját szekerét tolja...

Mondd, merre tart ez a modern világ?

Sosem volt, és nem is lesz főpróba,

De közös színdarab vár még mi ránk.

Ha lélekszárnyak mozdulatlanok,

Csak a Szürkék lusta táncot járod,

Legszebb álmaid didergő rabok,

És végül már a csodát sem várod.

A fürgén múló apró pillanat,

Pillangóként máris reppen tova,

De mikor megleled majd önmagad,

Tiéd a földi show, szíved otthona.

A múltban, és a jelenben járva,

Elmesélek most egy történetet,

A szebb jövő kapuja nincs bezárva.

Ha szívetekben kaphat majd helyet.