Jézus Krisztus visszatért - 01. Földi próba

/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá./

Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,

Egy park padján ül magába roskadva.

Habár nem mondanám túl álmosnak,

Mégis elszenderült, s,tán csak álmodta,

Hogy a váratlanul hozzá lépő férfi,

Megszólította, mintha rég ismerné már.

IDEGEN

Szerinted, mennyit ér a szó, ”Élni”,

Ha hited mindössze földig lerombolt vár?

JÁNOS

Minden vágyam,hogy igazán éljek,

De ahhoz meg kell születnem újra.

IDEGEN

Ugyan már, csak nem kéne félned,

Hogy malomkő lesz döntésed súlya.

/A férfi egy dallal folytatja mondandóját./

SZÍVDOBBANÁS

https://www.youtube.com/watch?v=acH6d0vM8lI&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=

Kérlek mesélj még az álmaidról,

A Csend tüzén elégnének lassan.

A néma szív nem válaszol,

Épp, hogy él,csak dobog,dobog halkan.

Egy furcsa tánc a földi lét,

Elfárad néha, egyre halkuló dallam.

Csodára vársz, ha lépni félsz.

Derítsd ki végre,mennyit érsz a zajban.

Bridge:

Ami „szétszakít”,ha túléled,

Egy nap majd összeforraszt.

Ez mért van így ,

Most ne keresd rá a választ.

A küldetés, bármi volt,

Már elrendeltetett.

A jövő bármit hoz,

Ugye feladni sosem lehet.

Refrén:

Szívdobbanás....Igazi ébredés...

Hidd el,hogy csak ennyi kell.

Szinte robbanás..Gyönyörű ébredés.

Álmod végre életre kelt.”

Egy dobbanás....Igazi ébredés...

Hidd el,hogy csak ennyi kell.

Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés

Álmod végre életre kelt.

Múltunk mélyén él egy sebzett madár,

Égető fájdalom, ha mozdulatlan.

A nyomunkban jár száz apró halál.

Mind legyőzheted önmagadban.

Bridge....

Refrén...

JÁNOS

Úgy kezdted, „Mesélj még álmaidról.”

De, hiszen te nem is ismersz engem.

IDEGEN

Vajon majd a szíved mit válaszol,

Hogyha erről kérded szép csendben?

JÁNOS

Itt és most csakis téged kérdezlek,

Hát kérlek felelj őszintén nekem.

IDEGEN

Épp úgy, ahogy te, amíg lélegzek,

A szívem mélyén egyre él hitem.

Mindössze ennyi a lényeg,

Ám minden más tévútra űz.

„Parázsként mennyit érek,

Ha lángolhatna még a tűz?”

 

Ezt kérdezd meg önmagadtól,

Aztán tedd a dolgodat.

Amíg léted nem erről szól,

Nem vagy más, csak áldozat.

MESÉLŐ

János épp válaszolt volna,

De az idegen faképnél hagyta,

Ha életünk egy földi próba,

Sorsdöntő lehet minden napja.

Lehunyta szemét pár pillanatra,

Aztán mobilján hívott egy számot.

Azt meg, lehet senki sem tudja,

Hogy csak átélt furcsa, éber-álmot,

Vagy ott járt a férfi tényleg,

Mert köztünk él más és más alakban?

Mire a történet végére érek,

Tán válaszra lelsz majd önmagadban.