Jézus Krisztus 2024 - 02. Az igazi érték

Most ugrunk az időben pár percet,

Míg neje meg nem érkezett.

/Dühödt ábrázatú, negyvenes, dekoratívan öltözött nő viharzik be a színpadra./

Nem gondolt túl sok jót és szépet,

Ránézve, tudni máris lehetett.

ÁGNES

Mégis mi a frász fontos ennyire?

Időpontra vár a fodrászom.

JÁNOS

Tudom, hogy ez léted lényege,

S ha elkésnél, maga a rémálom,

Ám az igazi most jön el,

Mert ezennel vége a dőzsölésnek.

Egy érzés végre átölel,

Mától fogva a helyes útra lépek.

Elhunyt apám hatalmas vagyonát,

Szétosztom a szegények között.

ÁGNES

Két szemem normális embert lát,

Ki valójában már régóta lökött?

JÁNOS

Éppenséggel bolond eddig voltam,

A fényűző Élet vigyorgó bábja,

Apám pénzét két kézzel szórtam,

A Bűn ösvényén kábultan járva.

ÁGNES

Na álljon csak meg a nászmenet!

Ha jól értem ráleltél a fényre?

Itt a hunyó csakis Jézus lehet,

Ébresztő, az Istenszerelmére!

A Szeretet maszlagával beetettek,

S bár gyomorrontásod nem lesz tőle,

Súlyosabb az ára ily szeretetnek,

Koldussá válunk tán már jövőre.

JÁNOS

Tudom,hogy bolondnak nézel,

Igen,itt járt Jézus, és beszélt velem,

S megküzdve aztán a józan ésszel,

Azóta már vezérel engem hitem.

Persze nem zárom ki, képzelődtem,

De tudod mit? Nem érdekel!

Eddig mindössze, épp, hogy éltem,

Most végre az Élet átölel.

Van egy rossz hírem számodra,

Nemsoká mi ketten szegények leszünk.

Apámnak hatalmas vagyona,

Dúsgazdag jövőbe nem ingyen jegyünk,

Mert holnap nyilvánosság elé tárom,

A pénz nagy részét csalással szerezte.

ÁGNES

A Tisztesség már csak egy letünt álom.

Az ember ilyen világba mi mást tehetne?

JÁNOS

Most rátapintottál a lényegre,

Ám én nem leszek megalkuvó.

Nem vágyok másra, csak szélcsendre,

Mert ez már nem földi, pokoli show.

/János mondandója folytatásául egy dalba kezd./

KÉRDÉSEK

https://www.youtube.com/watch?v=qVdIKp1zpJE&index=11&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA

Kérdések rágják egyre csak lelkem,

Melyekre választ nem kapok.

Tán halál várja az összes tervem,

S balga mód ébren álmodok.

Ó a sokasodó kérdések,

Sötét árnnyá olvadtak össze lassan.

Hazugság, hogy nem félek,

Ha kántál az Árny,és sohasem halkan.

Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!

Mért? Mért? Mért?

Ostoroz a kérdéseknek zápora

Menekülnék, a fényt keresve,

De tudom lelkemből nincs hova.

Az árnnyal szembe kell néznem,

Választ csak tőle kaphatok.

A gyávaság maga a szégyen,

Békéről ma még csak álmodhatok.

Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!

A kérdések lassanként felfalják a lelkem,

Kérdések melyekre választ kell lelnem!

Kérdések nélkül gyáva mód sírnánk!

Kérdések melyek a jövőnket írják.